Szórakozás

Mostanában sokat kuncogok magamban azon, ahogy anya foglalkozik velem. Rendszeresen tornáztat, és ez nekem nagyon kényelmes, mert semmit sem kell csinálnom. Mondogatja, hogy terpesz-zár, terpesz-zár, föl-le, föl-le, és ehhez hasonló dolgokat. Hol a lábam, hol a kezem mozgatja. Néha persze nem hagyom, így akkor nehezebb neki, de általában megadom magam. Amíg nem nekem kell csinálni, addig nyugodtan játszhat.

A hangom is egyre viccesebb, bár csak szűk körben mutogatom, mert nagyobb társaságban hagyom a nagyokat érvényesülni. Viszont nekem igazán tetszik a saját hangom, és hetente új dolgokat találok ki. Anyáék is nagyon murisnak tartják ezeket. Ők is mindent elkövetnek, hogy engem megnevettessenek. Nagyin vicces hangsúllyal mondják például, hogy fülesmackó, vagy oltást kapsz, vagy fájni fog. Nem tudom mit jelentenek ezek, biztosan muris dolgok, így mindig hangosan kacagok nekik, amire persze ők is kacagnak, és ezzel el is telik a vacsora.  Hogy miért pont vacsora időben zajlik ez a játék? Szóval az úgy volt, hogy mikor elkezdtek enni, engem maguk mellé tettek a földre a kocsis ülésbe. De csak nem gondolhatták komolyan, hogy én ezt hang nélkül tűröm. Mondanom sem kell, hogy mindig én nyertem, és így anya ölében kötöttem ki. Ilyenkor jött elő ez a kacagós játék.

A harmadik dolog, ami mostanában leköt engem az az, hogy valami gyanús dolgot vettem észre magamon. A törzsemből kinőtt két antenna úgy tűnik az enyém. Anya kezecskének hívja, de ez igazából lényegtelen is. A legjobb benne, hogy azt csinálja, amit én szeretnék. a legtöbbször persze szopogatni szeretem. Mondjuk, arra anya ujja is jó, csak ő mindig elveszi, mert fáj, ha ráharapok. Nem értem miért ilyen kényes, az enyém sosem fáj olyankor.

Merénylet

Hétvégén merénylet készült ellenem. Anyáék beöltöztettek engem mackónak, és elvittek egy helyre ahol sok nagy maci volt. Ők el voltak kerítve, nagyobbak voltak nálam és a jelmezük is élethűbb volt. Szerintem azért vittek oda, hogy ott hagyjanak, csak aztán rájöttek, hogy nem sikerült tökéletesre a jelmezem. Annyira nagyon rossz azért nem lehetett az én maskarám sem, mert mindenki mondta, hogy ott is egy kicsi maci. Biztosan azért akartak otthagyni, mert mostanában éjjel két óránként eszem. De hát mi csináljak, ha éhes vagyok? 

A többi macit fakanál segítségével mézzel etették, a kis maciknál ki volt írva, hogy "A bocsokat etetni tilos". Szerintem én is inkább bocsnak voltam öltöztetve - bocs, ha tévedek -, és nem is adtak mézet. Anyára azért számíthattam, mert titokban megetetett, igaz megint az uncsi tejjel, de még mindig jobb, mintha nem kaptam volna semmit. 

Az is lehet, hogy titokban ki akartak cserélni egy másik macira, de rá kellett jönniük, hogy én vagyok a legcukibb. Ezért mindenesetre kár volt odamenniük, mert ezt én előre megmondhattam volna. Csak engem ugye soha nem kérdez senki.

Kényeztetés

Képzeljétek, ma csodás dologban volt részem. Jött egy néni, akit anya nagyon jól utánzott. Először levetkőztettek - imádok pucérkodn - utána pedig masszázst kaptam. Hát ez valami óriási. Remélem anya jól figyelt, és minden nap fogja csinálni. Most még jól viselkedtem, mert nem locsoltam meg, de tuti úgy még jobb móka, így hamarosan kipróbálom. Különben mi a lényege az egész meztelenkedésnek?

Amúgy már szinte egész napos foglalkoztatást kapok, különben reklamálok. Így azért gyorsabban telnek a napok, kevésbé uncsi. Anya persze lassan kifogy az ötletekből, mit csinálhat velem, de néha segítek neki. Tegnap például új hangot adtam ki, és ezt gyakoroltam egész nap, mert nagyon szórakoztató saját magamat hallani. Láthatólag anyának is tetszett, és utánzott. Újabban meg a lábszárán hintáztat engem, ez is csoda jó móka, próbáljátok ki, hátha Titeket is hintáztatna. Meg naponta többször találkozom a legjobb barátommal, nagyon cuki, már hangosan nevet, ha én is nevetek. Nagyon egy húron pendülök vele, mert mindent egyszerre csinálunk. Legalább más barátot nem kell keresnem, mert ennél jobbat tutira nem találok.

Babona

Eddig azt hittem, hogy a babona is valami nagy butaság, amit a felnőttek találtak ki, de tévedtem, mert létezik. Tegnap 13-a volt, és elég vacak napot éltem át. Anyáék megkergültek..... Elvittek egy hatalmas kádba, ahol más babák is voltak, és ott fürdettek. Elég furcsa fürdetés volt, mert nem is használtak fürdető krémet, és ők is bejöttek velem.  Ráadásul a pelusom helyett gumibugyit adtak rám. Ki hallott már olyant, hogy ruhában pancsizni? Először apa, aztán miután nem tetszett a fürdetési módszere - és ennek hangot is adtam -, anya, de ő apát utánozta, így nála is üvöltöttem. Úgy tűnik ellenőriznem kell mit reggeliznek, mert lehet az okozta náluk ezt a tudatmódosulást. Néha jött egy néni, aki azt mondta, hogy Dani merülünk, és a szemembe fújt, majd jól lelocsolt. Először is ki az a Dani? Másodszor meg ez a locsolás nem volt valami kedves. Anyáék biztos azt hitték jó játék, mert este a fürdésnél is ezt csinálták. Azt várták, hogy a szemembe fújás után levegőt veszek és becsukom a szemem. Becsuktam én, aztán gyorsan kinyitottam és üvöltöttem, ahogy bírtam. Szóval elég vacak volt ez az október 13.

Bobo a táltos

Mit is mondhatnék, megtáltosodtam. Kibújt két fogacskám, és már a hasalás sem zavar. Szóval a négy hónapos szülinapomat már táltosként ünnepeltem. Anya nem érti milyen könyvben olvastam, hogy négy hónaposan fogat kell növesztenem, és nem is örül annyira. Zavarja, hogy harapom. Csak akkor minek növesztettem, ha nem is haraphatom? Még a doktornéni is csodálkozott, mert elég ritka a 2 fogú négy hónapos, de hát én egy csoda táltos Bobo vagyok. Már a hasalás sem zavar, igaz a legjobb játékaim elromlottak. Újabban mindig csak hasalva tudom megnézni őket, legalábbis anya ezt mondja. Nem is olyan rossz így. Tegnap például annyira elmélyültem az olvasásban, hogy nem is szóltam anyának, hogy felébredtem. Sőt, mikor bejött hozzám - jógázni mentünk, és fel akart ébreszteni -, akkor sem foglalkoztam vele, mert én már nagy vagyok, és nem értem miért kell engem zavarni, ha dolgom van. Azért láttam, hogy rosszul esett anyának kicsit, hogy nem foglalkoztam vele, így délután már hagytam hadd szórakozzon.

Lehet, hogy azért, mert megtáltosodtam, de ma kaptam oltást, nem is egyet, hanem kettőt. Rájöttem, az én hibám, mert az elsőnél meg se nyikkantam, és ezek meg addig szurkálnak, míg el nem kezd az ember üvölteni. Utána üvöltöttem, mert nem akartam, hogy ezzel szórakozzanak. Egyébként nem értem, hogy mi a jó nekik ebben. Ha százlábú lennék, akkor mindegyik lábam megböknék? És még anya szól rám, hogy fáj, ha megharapom. Megérdemli, mert mindig elvisz megszúratni. A doktornéni is elég sunyi, mert mindig kedvesen rám mosolyog, megdicsér, milyen szépen nőttem, megcsiklandoz egy kerek fém valamivel, én szépen visszamosolygok rá, ő meg cserébe megszúr.

Játékok

Tudjátok, mióta megszülettem sokan jönnek látogatóba. Anyu mindig mondja, hogy ne hozzanak ajándékot, de persze mindig kapok valami játékot. Azt nem értem, hogy anyu miért mondja, hogy ne hozzanak, mert én nagyon örülök az új játékaimnak, és nem anyunak hozzák, hanem nekem. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt anya is tudja, mert mindig ő kezd el játszani a dolgokkal. Most is kaptam egy nagyon jó plüss kockát, amibe be kell tenni különböző formájú plüss alakzatokat.  Valamelyik csipog, egy másik zörög, a harmadik csörög, és mindegyik más színű. Amint megkaptam, anya elkezdett játszani vele, aztán apa elvette tőle és ő játszott, és senkit nem érdekelt, hogy én is ott vagyok, és tulajdonképpen én kaptam. Viszont hagyom őket, hadd szórakozzanak. Nagyon ügyesek, mert egyből rájönnek mit hogyan kell csinálni. Biztos nagyon nagy emberek, hogy ennyire okosak. Én sajnos még nem tudom, hogy kell ezeket csinálni.

Ha már a játékokról beszélek, akkor el kell mondanom, hogy anya továbbra sem hagy békén a hasalással. Újabban azt csinálja, hogy a kedvenc zenélő játékomat csak akkor mutatja meg, ha hasalok. Viszont már néha hajlandó vagyok erre, de csak a játék kedvéért egy-egy percig.

Fogas kérdés

Mindjárt négy hónapos leszek és most a fogzásom vagy nem fogzásom foglalkoztatja leginkább anyát. Úgy tűnik, elirigyelte, hogy folyton a szájacskámba nyúlkálok, és ő is állandóan ezt csinálja. Csak nem értem, miért az enyémbe, és miért nem a sajátjába. Tegnap megállapította, hogy éles az ínyem - nagyon remélem, hogy nem a konyhakést szeretné leváltani. Valamivel kenegeti is, de én mindig megpróbálom lenyalni, mielőtt az ínyemhez érne, és így csak harmadjára sikerül neki bekenni. Valamivel hadd szórakozzak már én is. Amúgy nem túl vidám dolog ez a fog növesztés, nagyon tud fájni, és akkor keservesen sírok. Viszont anya legalább kézbe vesz ilyenkor. Azt hiszem, sokáig fogom húzni ezt, mert csak így kerülhetek kézbe. Anya nagyon sajnál, így azt is megengedi, hogy rajta aludjak, csak ezt apának nem árulhatom el. Én tudok titkot tartani, de Ti se mondjátok el neki. Apa szerint anya elkényeztet, de szerintem nekem ez jár. Ők azt csinálnak, amit akarnak, én viszont még pici vagyok, és rájuk vagyok utalva. Ha kézben vagyok, legalább biztosan nem maradok ki a fontos dolgokból. Mostanában éjjel is sokszor szólok anyának. Ő a fogamra fogja, hogy óránként kelek, én meg ráhagyom - a lényeg, hogy olyankor odajön, megetet és babusgat.

Egyébként szeptember 29-én alkar támaszt csináltam. Azóta legalább anya kevésbé nyúz a hason fekvéssel. Többször tesz hasra rövid időre, így legalább nem fáradok el.