Kiszolgált kiszolgáltatott

Sokat törtem mostanában pici, de okos buksim, milyen is az életem.  Egyébként a buksim annyira nem is pici, sokkal nagyobb a testemhez képest, mint anya vagy apa feje, vagyis gyanítom, hogy én máris sokkal okosabb vagyok náluk. Biztosan megijednek majd, ha megnövök, mert akkor sokkal nagyobb lesz a fejem, mint az övék, de akkor biztos a szám is nagyobb lesz, így nagyobb falatokat tudok enni. Alig várom.

Szóval beszéljünk először a mozgásról. Ugyan már kúszom, de sokszor fölkapnak, és visznek ahova gondolják. Engem senki nem kérdez meg, hogy szeretnék-e menni. Mondjuk nem reklamálok, mert kézben vagyok, és az már eleve nem lehet rossz.  De azért mégis, egyszerűen csak megfognak és cipelnek. Hiába nézem mondjuk apát, anya tuti máshova visz, mondjuk pelust cserélni. És akkor rá is térhetünk a másik témára. A kedvencemre, de szerintem ezzel egyedül vagyok. Anya ilyenkor ugyanis mindig azt mondja - mi az, pici, puha, meleg és büdös. Fúúúúj, aztán kiderül, hogy  a válasz Bobo. Szóval én az lennék, ami tényleg pici, puha, meleg és büdös????  Szerintem tudjátok, hogy ez miért a pelusozásnál jutott eszembe. De nekem miért a kedvencem pelusozás? Egyrészt, mert olyankor anya mindig dudál a pocakomon, és az nagyon muris. Másrészt meg akkor legalább fél percig nincs rajtam pelus, és a pelust utálom, de az a fél perc nélküle csodás érzés a pici popómnak. Viszont ezt a rövid időt könnyen lehet növelni. Nem kell más, mint állandóan bekakálni. A pisi sajnos nem elég, nem büdös annyira, hogy egyből levegyék rólam a gatyót. No de a kaka, az igazán hatásos fegyver. Ma már például 5-ször kakáltam, de még csak 17 óra van, szóval hol van még a nap vége.

Beszélhetnék még a beszédről, de hát még nem beszélek. Vagyis igen, csak senki nem művelt annyira körülöttem, hogy megértsék. Szóval olyan, mintha nem beszélnék, így igazán semmi, de semmi beleszólásom nincs a dolgaimba. Na jó, a hangerő azért mindig segít, csak nem biztos, hogy azon, amin kellene. Azt is látom, hogy a mosolyommal és kacagásommal mindenkit leveszek a lábáról, de hát nem is csoda, hiszen tudjátok, én vagyok a cuki Bobo. Ezt ragozni is lehet, cuki Bobo, cukibb Bobo, legcukibb Bobo. Ez mind én vagyok. Szóval tulajdonképpen egyszerre vagyok kiszolgált és kiszolgáltatott. De azért nem olyan rossz ez.

Igazolvány

Nemrég meséltem, hogy el kellett mennünk időpontot kérni igazolvány készítéséhez, mert ugye adókártyám már van, de a személyi nem olyan fontos, így azt csak most kapok. Szóval el is  mentünk anyával. Bár nem volt jó napom, de  tudtam, hogy  ott jól kell viselkedni. Sok szigorú néni és bácsi volt, így igyekeztem észrevétlen maradni. Hamar sorra kerültünk, mivel mi már egyszer sorba álltunk korábban, hogy most ne kelljen. Ezt egyébként nem értem, hogy mit nyertünk vele, mert így kétszer mentünk, de biztosan oka van ennek, csak én még pici vagyok és nem tudhatok mindent. Szóval mikor sorra kerültünk, akkor gyorsan lefényképeztek minket. Először anyát, mert új útlevél kellett neki is. Azt mondták, mosolyogjon. Hát mosolygott. Aztán engem fényképeztek le, nekem is mondták, de én azért megnézem kire mosolygok. Azt is mondhatnám, hogy előrelátó voltam. Átkerültünk egy másik nénihez, aki mondta, hogy anya képe nem jó, mert mosolyog. Komolyan, nem értem a felnőtteket. A két néni egymás mellett ül, és az egyik azt mondja, hogy mosolyogj, a másik meg, hogy ne. De észrevettem, hogy mindig az utolsó nyer, így anyának is szigorú képet kellett vágnia. Pont olyant, mint a többi néni és bácsi. Biztos ők is azért vágtak ilyen arcot, mert gyakoroltak. Anya ügyes, neki gyakorlás nélkül is ment. A legügyesebb viszont én vagyok, mert én már egyből nem mosolyogtam.

Masina

Anya mostanában megint nagyon elfoglalt. Nagy szerencséje van velem, mert hagyom, hogy a saját fontos dolgaival foglalkozzon. Valójában nekem is jobb egyedül csörgőzni, mert anya biztosan nem jó ütemben rázná. Sőt, ha nem figyel oda, akkor titokban megkóstolhatom a papucsot. Különleges zamata van, és nem értem, hogy anya miért veszi el tőlem, amint észreveszi. De ilyenkor is cuki vagyok, mert megyek tovább, mással játszani, nem reklamálok.

Na és, hogy mivel elfoglalt anya? Vett egy új kattogtató masinát. Most azt nézegeti, nyomkodja- szóval próbabobo lettem. Ezt viszont nem szeretem annyira. Van a gépen alvó arc funkció is.
Na eszerint kiderült, hogy én nem alszom elég jól, mert nem sikerül anyának jó képet csinálni vele. No meg sok minden más is van, de azt még se én, se ő nem tudja egyelőre. Ezt tanulja, amikor hagyom, és elég sokat hagyom. Miért ne hagynám, ha nyűgösködöm a hátára vesz, és ugye annál jobb helyen nem is aludhatnék. Mondjuk van, hogy nem alszom, csak nézelődök, de jó anya hátán a magaslati levegő, és mivel anya sokszor mászkál, így folyton látok valami izgalmas dolgot.

Párna

Na vajon miről szólhat a mai mesélni valóm? Hát az alvásról. Aludni nagyon szeretek, bár alvás közben nem haladok a dolgaimmal. Mégis muszáj, mert nagyon fárasztó egész nap mozgatni kezem-lábam, így pihennem is kell. Tudtátok például, hogy úgy lehet a legjobban csörgőzni, ha mindkét kezem és lábam rázom hozzá? Ez viszont tényleg nagyon kimerítő, a gurulásról, kúszásról és a játékaim szétpakolásáról már nem is beszélve. Szóval időnként energiát gyűjtök némi szunyókálással. Észrevettem, hogy anyának nincs türelme engem altatni, mert ha a kiságyba tesz, azt nyilván nem hagyom szó nélkül. A kisággyal mi a bajom? Az, hogy kicsi. Éjjel bele kényszerülök, de nem tudok semerre se menni, mindig koppanok. Szóval anya más alternatívát választ alváshoz.

 Vagy sétálni megyünk, de persze attól még előfordulhat, hogy reklamálok, így akkor jön a másik lehetősége, hogy a hátára tesz hátizsákban. Ezt a megoldást otthon is alkalmazza, csak akkor nagyon kell figyelnem, nehogy véletlenül leüljön miután elaludtam, hiszen nekem kell pihenni, nem neki. Van viszont még egy ennél is sokkal jobb alvóhelyem. Apa biztos irigy rá, mert mindig rászól anyára, hogy miért nem az ágyamban alszom. Ez is vicces, hogy én nem alszom az ágyamban, mégis anyát tolja le. Ez majd később nekem is jól jön, a lényeg, hogy anya a hibás. Nem is csoda, hogy irigy apa, mert anya cicijénél nincs is jobb hely a világon. És közben legalább biztosan nem csinál anya semmit, maximum zsibbad egy idő után. Mi több, ha alvás közben megéhezek, szólnom sem kell, mert ott a hami, olyan mintha még anya pocijában lennék, mert valljuk be azért ott volt a legjobb. Azt hiszem a többi alternatívát is erre váltom le, mert ez csudajó.

Játékok

Mint tudjátok, már 7 hónapos is elmúltam, és az élet egyre érdekesebb. A kommandózást nagyon szeretem, bár apa szerint meglőtt harcos vagyok, mert csak az egyik lábamat mozgatom. Miért mozgatnám mindkettőt, ha így is odaérek. Tartalékolnom kell az energiámat a játékra, a mozgás, csak a szükséges rossz, mert minden játékom máshol van, mint én. Nem is értem mi ebben a jó, hogy szét vannak szórva, eleve ki az aki szétszórta őket? Ráadásul most már vannak olyan játékaim, amik gurulni tudnak, úgy tűnik a játékok is ügyesednek, csak győzzem kivárni. De azt nem tudom, miért nekem kell oda gurulni hozzájuk, nekik ugyanannyi lenne. Apának is ezek a játékok tetszenek, és azt akarja, hogy én is ezekkel játsszak. Mi ebben a nagy szám? Gurulni én is tudok, biztosan tőlem lesték el. Mindenesetre apa kitartóan gurítja el a gömböt meg a négykerekűt, én meg csak azért megyek utánuk, mert ha szegény apa játszani akar, akkor nem fogom elrontani az örömét. Engem viszont sokkal jobban érdekelnek anya játékai. Rájöttem, ha kitartó vagyok, végül megkapom. Lett például egy saját flakonom. Mondjuk látom, hogy anyának lett helyette másik, de előbb-utóbb azt is megszerzem. No meg a zenélő dolgok is érdekesek. Zenélni ugyanis nem tudok, és anya hangját hallva, nem hiszem, hogy ebben fogok tündökölni. Bár én mindenben tündöklök. Például gyönyörű vagyok. Anya mindig meg is kérdezi, hogy nem mondták-e nekem, hogy a fiúknak nem szabad ilyen szépnek lenni. Bocs, azt hiszem nem szóltak erről, így nemcsak cuki, de gyönyörű is vagyok. Na és?

Indul a harc

Nem is meséltem még, hogy egy hete már kúszom is. (Nyilván, aki kúszik, az elfoglalt) Ez azért jó, mert így hamarabb eljutok az uticélomhoz. Néha azért megkérdezem, hogy minek, mert amint anya észreveszi, hogy nagy hévvel oda kommandózom mondjuk a földön lévő zöldséghez vagy a zsinórhoz, már rohan is oda, és vagy engem vagy a kinézett játékomat teszi odébb. Az egyik barátom (a pálma ) már el is költözött nagyiékhoz, mert anya szerint jobb helye lesz

ott neki. Szerintem meg nagyon jóban lettünk volna, például első rántásra odaadta nekem az egyik levelét. Ha nem akarta volna, biztosan nem adja nekem. Egyébként anyáék telerakták a földet színes szőnyeggel, csak a legérdekesebb dolgok persze a szőnyegen kívül vannak, és akkor csodálkoznak, hogy én is inkább odamegyek. A fekete zsinór nagyon érdekel, de azt féltik a legjobban. Ma már pont odaértem,  anya szépen rám mosolygott és a zsinórt felemelte, mert szerinte a laptop madzagja nem játék. Szerintem meg el tudom dönteni, hogy mi játék. Játék az, amivel játszani lehet. Na egy ilyen kígyószerűség nagyon jó mókázásra ad lehetőséget. Aztán anya csodálkozott, hogy csúnyán néztem rá. Addig örüljön, amíg csak nézek, mert a hangom is ki tudom ereszteni, csak kihasználja, hogy megint köhögök, így tartalékolnom kell a hangszálaimat az igazán komoly problémákra. Jobb lesz felkészülnöm, mert azt hiszem a harc megkezdődött.

Dolgozó

Ma nagyon kalandos napom volt. Kiderült apa titka, mégpedig, hogy hova megy minden reggel. Anya is jött velünk, szerintem ő is nagyon kíváncsi volt. Engem annyira érdekelt, hogy útközben nem is tudtam aludni, bármennyire álmos voltam. Aztán véletlenül, amikor egy percig nem koncentráltam, elaludtam. Mire fölébredtem apa már nem volt sehol. Gondoltam jó kis kaland volt, csak én lemaradtam róla. Galád módon nem szóltak nekem. Pedig csak icipicit aludtam, épp csak annyit, hogy elég éber legyek utána. Mikor fölébredtem, egy hatalmas épületbe mentünk. Illetve én majdnem nem, mert a bobókocsim alig fért be az ajtón. Aztán nyertünk, remélem senki nem jön rá, hogy mi voltunk ott, mert nem tudom, hogy az ajtó milyen állapotba került. Gondoltam, biztosan találkozunk apával, de apa sehol sem volt. Viszont voltak ott muris nénik és bácsik, a legtöbbel már találkoztam. Azért ehhez jól meg kellett néznem őket, mert úgy hirtelen nem voltam benne biztos, hogy mindenkivel megbarátkoztam-e már. De aztán eszembe jutott a varázskocka, amit tőlük kaptam - erre már biztosan emlékszem, szóval gondoltam jófej leszek. A legviccesebb a két pasi volt, mit csináljak, ha a lányok nem tudnak olyan murisan kinézni. Anya szerint ez a jó, mert a muris kinézetű nénik nem tetszenének senkinek, csak nekem. Szerinte a néniknek szépnek kell lenni, nem murisnak, csak az nekem uncsi, de persze azt is mondja, hogy apa idétlen ízlését örököltem, emiatt tetszenek a furcsa emberek. Nem egészen értem ezt, mert, ha apának idétlen az ízlése, akkor vajon mit akar anyától. Lehet, hogy nem is tetszik neki? Nekem tetszik anya, mert olyan jól lehet harapni, és a két üveg is mókás az orrán. Egyébként a pasikon is a két üveg tetszett. Ha nagy leszek, nekem is lesz üveg a nózimon, csak szerintem még nem férne el rajta. Hiába próbálom anyáét megszerezni, hogy kipróbálhassam, nem engedi. Biztosan fél, hogy ha nekem adja, akkor apának már nem fog tetszeni, mert ugye apának is csak a muris kinézetű üveges emberek tetszenek. Nekem is, szóval nem is apa ízlésével van a gond, hanem anyáéval. Bár apa is tetszik nekem, mert vicces, hogy a fején csak foltokban van haj, vagyis anya ízlése sem rossz. De nagyon elkanyarodtam a lényegről. Szóval kiderült, hogy anya dolgozójában voltunk, és anya kollégái voltak a már korábbról megismert barátaim. Megmutatta anya, hogy hol voltam pocaklakó. Én azt hittem anya pocakjában, de biztos anya jobban tudja. Aztán még meglátogattam anya más kollégáit is - úgy tűnik csoportosulnak, de velük már sokszor találkoztam. Tőlük a játszószőnyeget kaptam. Nekik ajándékot is adtam, de inkább kidobták. Legközelebb nem adok nekik semmit, ha nem is értékelik. Nagyon lefárasztottak, így alig vártam, hogy végre újra befeküdhessek a bobókocsiba. Aztán nem emlékszem mi volt, mert kipihentem anya dolgozóját. Mikor felébredtem, végre találkoztam apával is. Ott inkább bácsik voltak, például a fényképező bácsi, aki a mikulásos képeket csinálta. De neki nem örültem, féltem megint órákig akar kattogtatni. Inkább csajoztam. Ők megengedték, hogy az asztalon forgolódjak. Aztán apa elkísért minket ebédelni és végre hazaindultunk. Persze nem hazamentünk, hanem az okmányirodába, mert anya időpontot kért, hogy csináltasson nekem útlevelet. Ez nem tudom milyen levél lehet, biztos olyan, amit útközben írnak. Ezek után már nemcsak otthonról tudok írni, hanem buszozás vagy kocsikázás közben is. Legalábbis szerintem, de nekem nem magyarázták el. Őszintén szólva, nem látom sok értelmét ennek az útlevélnek, mert itthonról jobban szeretek írni, de lehet, hogy  azért kell, mert ezentúl alig leszek itthon. Ki tudja, talán azért voltam a dolgozókban, mert munkába állok, csak mivel pici vagyok még, anyával vagy apával dolgozhatok. Már értem, miért kaptam múltkor adókártyát. Pici vagyok, de jól forog a kerék, és lassan mindenre rájövök magamtól. Szerintetek hol dolgozzak, anyánál vagy apánál? Egyáltalán mit jelent az, hogy dolgozni? Végülis apa dolgozójában megnézték, hogy miket tudok, a telefont nagyon ügyesen fölvettem és rágcsáltam, és a billentyűket is tudom püfölni. Ez igazán nem nehéz, és nem értem miért panaszkodnak annyit róla a nagyok, hogy milyen rossz és fárasztó dolgozni. A végén még kiderül, hogy csak sajnáltatni akarják magukat. Mindegy is, és úgy döntöttem, hogy apával megyek majd dolgozni, mert anyánál biztos eltévednék a nagy házikóban. Ráadásul apa dolgozója nagyon gazdag, mert a telefonon van zsinór is. Anyának is van telefonja, de arról lespórolták, és így nincs mit rágcsálni. Ha sokat dolgozok, és gazdag leszek, akkor az én telefonomon lesz a leghosszabb zsinór.

Hétköznapok már megint

Az év végi furcsaságokat követően úgy tűnik újra beléptünk a szürke hétköznapokba. Apa megint elmegy reggelente, és csak este jön haza, így kénytelen vagyok egész nap anyát nézni. Azért elvagyunk mi, de ez persze nem anyának, hanem nekem köszönhető, mert olyan jófej vagyok, hogy nagyon sokat játszom egyedül. Azért szeretem, amikor anya megnevettet, de nem kell, hogy azt higgye, hogy nélküle nem vagyok meg. Én jobb fej vagyok nála, ezért is szeret engem jobban, mint magát, így nekem is jó a saját társaságom. Legalább én nem mondom azt, hogy ez nem Boboé, inkább ezzel játsszál, a szőnyegre gyere vissza stb. Sokkal megengedőbb vagyok, mint anya, pedig még anya se szól bele sok mindenbe. Szerintem főzni is jobban tudnék, mert van ami nagyon finom, mint például a barack banánnal, de néha olyanokat kotyvaszt össze anya, hogy bár megeszem, de morogva. Ő meg biztos azt gondolja milyen jó, mert elfelejti, hogy én folyton az éhhaláltól rettegek, ezért bármit megeszek. Előbb utóbb azért majd leköpöm, hátha abból jobban ért, mint a morgásból.

A hétköznapok onnan is felismerhetőek, hogy újra járunk ide-oda. A jóga már nem olyan izgi, mert amikor anya masszíroz, akkor nem tudom intézni a dolgom. Állandóan föltart engem. Az úszásba már beletörődtem, végül is olyan, mint mikor fürdök, csak sokkal veszélyesebb. Ráadásul már nemcsak a szemembe spriccel anya, hanem lenyom a víz alá. Azért nem kell félteni engem sem, mert én is lenyomtam ma őt. Illetve, amikor buborékot fújt nekem, így félig víz alá került, akkor megfogtam a fejét, és így kicsit nehezítettem a feljövetelét. Nagyon szeretem anyát, de nem kell azt hinnie, hogy mindent eltűrök, ha ő  így, én is így. Na, és a nap fénypontja mindig az este, amikor apa hazajön. Neki hangosan kurjongatok, amin persze anya jól megsértődik, de hát apa az apa. Anya viszont az apával való kapcsolatba is beleszól. Tegnap például megláttam apát és persze sikongtam örömömben. Apa a konyhában ült, de anya odajött hozzám. Gondoltam de jó, visz apához, mert amikor esznek, engem is mindig beültetnek a székembe (kínzás a köbön, nézhetem, ahogy finomságokat esznek, nekem meg nem adnak). Na persze nem apához vitt, pedig még a lábam is járt. Ment pelust cserélni, pedig szerintem apa szívesen evett volna úgy, hogy tele a pelusom. Legalább nem kell illóolaj.

Különös szilveszter

Eljött az év vége (állítólag), bár ez nem tudom mit jelent. Úgy tűnik ilyenkor minden más. Kezdődött a karácsonnyal, amikor behozták nekem a fenyőfát, mivel olyan jó vagyok, hogy mindent megtesznek a kedvemért. Az is fura, hogy apa egész nap otthon van, aminek persze nagyon örülök, mert folyton anyát nézni nem túl izgi. Aztán meg most ez a Szilveszter  móka. Anya már reggel mondta, hogy apával elmennek bulizni én meg addig nagyiékra fogok vigyázni. (Vagy lehet, hogy ők rám, de ez most részletkérdés.) A lényeg, hogy nélkülem akarnak menni bulizni. Nem értem, hogy én nem vagyok elég buli nekik? Úgy látszik erre az estére anya nagyon tudatosan előkészült, mert még a szokásosnál is jobban megtömött, és a tejet leginkább lefejte, pedig én is szeretek fejni, vagyis szopizni, de ha fejés kell anyának, akkor akár fejni is. Mivel én vagyok a cuki Bobo, szó nélkül néztem ezeket a tetteket. Amikor viszont anya fürdés közben apára bízott (legalább nem kellett mosdanom), és nagyon csini ruhában jött vissza, akkor már éreztem, hogy fele se tréfa. Ráadásul még a vizem is meleg volt, így igazán mindent elkövettek, hogy sérüljön a komfortérzetem. Szóval, amint befejeztük a fürdést és hajszárítást, ideje volt tennem valamit. Na mit tud egy ilyen kisember tenni, ha a szülei le akarják rázni? Sírni. Csak vicceltem, és bevettétek. A sírás nagyon jó, de vannak helyzetek, amikor nem segít, és mivel engem sem ejtettek (még) a fejemre, így tudtam, hogy valami másra lesz most szükség. Anya egész napi munkáját kellett elrontanom, mégpedig úgy, hogy a sok-sok hamit mind visszaküldöm. Sikerült is három tócsát csinálnom. Anya persze egyből megijedt, hogy elrontom a buliját és büntiből egy üvegcsövet dugott a popsimba. Kár, hogy már nem volt semmi bennem, mert olyan jól kiküldhettem volna egyenesen rá. Azt mondta, hőemelkedésem van. Nem tudom miért csodálkozott ezen a forró fürdő után. Itt jött viszont a bökkenő. Anyának van egy 24 órás szolgálatot teljesítő barátnője, aki védőnő. Elvileg engem kellene védenie, de mivel anya barátnője, így a rossz oldalra állt. Szóval most is vele konzultált anya, és fél óra múlva újra jött az üvegcső a popómba. Most már nem volt semmi, így anyáék azt mondták, hogy az egész csak a meleg és a túletetés miatt volt. Persze ez nem igaz, mert az egész azért volt, hogy együtt bulizzunk. Sajnos vesztettem. Mégis elmentek,és nekem kellett vigyáznom nagyiékra. Nem vigyáztam, kiszúrtam velük, inkább aludtam addig, míg meg nem éreztem, hogy anya hazajön. És hazajött, és remélem még egyszer nem akar nélkülem bulizni, mert még radikálisabban kell megakadályoznom. Pedig nem szeretnék emiatt tényleg beteg lenni.

Áááááááá

Mint tudjátok, néhány hete megismerkedtem a kanalas szopival. Megvan ennek az előnye, mégpedig, hogy különféle ízek vannak. Persze a tejcinek is változik az íze, attól függ, hogy anya miket eszik össze. Vagy inkább össze-vissza. Viszont a hátránya is megvan, mert anya csak töm és töm. Addig adja, amíg talál otthon elemózsiát. Pedig még csak gyümölcsöt kapok. Mindig mondja, hogy ááááá és mikor leutánzom, akkor hirtelen, máris a számban a falat. Már próbáltam megszerezni tőle a kanalat, de nem fogjátok elhinni mit csinált erre. Elővett egy újabb kanalat. Azért engem sem kell félteni, mert azt is megkaparintottam, de akkor előkerült egy harmadik kanál. Biztosan kanálgyáros, hogy sose fogy ki belőle. Én meg két kézzel három kanalat biztosan nem tudok megfogni. Az viszont jó módszernek tűnik, hogy a begyűjtött kanalakat a számba teszem. Mert nemcsak a kezemben, de a számban sem fér el egyszerre három kanál. De tényleg nem értem, miért kell engem a nyilvánvaló tiltakozásom ellenére folyton kanállal etetni. A tejci sokkal jobb, nem vagyok hajlandó róla lemondani. No persze az is attól olyan jó, hogy akkor anyához bújhatok. Mert persze anya ezt se tudja, és múltkor cumisüvegből akart tejet adni. Nem is ő, hanem apa. Nem kértem, mert tudtam, hogy anya megsajnál, és tényleg megsajnált. Azért anyatej, hogy anyától kapjam, hiszen az egészben a csomagolás a legjobb. Majd szólok, ha cumitejet kérek, de arra szerintem várhattok.