2014. április 25., péntek
Rumli
2014. április 15., kedd
Bobo a torkos
Anya viszont visszaél azzal, hogy én bármit megeszek, mert nem kockáztathatom, hogy ne legyen tele a pocak Az is lehet, hogy úgy gondolja, hogy amíg én a vackokat eszem, addig kevesebbet kérek belőle, és többet szívom anya tejét, vagyis még kisebb lesz, bár abban nem tudom mi a jó, mert én pont nagy akarok lenni, és nem akarom, hogy anya elfogyjon. Ennyit az anyai önzetlenségről. Eddig is láttam, hogy ők mást esznek, de ez tényleg csúnya dolog, hogy az övék sokkal jobb. Az, hogy az enyém puha, az jó, mert nem kell időt töltenem azzal, amit anyáék szoktak csinálni a hamival a szájukban. De nem hiszem, hogy attól, hogy puha, attól még ne lehetne jó. Néha kapok üvegből enni, az egy kicsit fincsibb, de persze ezt is sajnálják tőlem, és csak ritkán adják. Biztosan, hogy anyának mindig legyen programja azzal, hogy csinálhat nekem hamit. Az üvegest szerintem nem ő csinálja, és akkor nagyon unatkozik szegény. Rá kell jönnöm, hogy csak mutatják a jó fejt, de valójában én csak azért vagyok, hogy a földről fölszedjem a morzsákat, hogy nevessenek rajtam, és hogy a hosszú éjszakák alatt se unatkozzanak.
Amúgy anya szerint én egy kis hamiért őt is elcserélném. Ebben nagyon téved, ugyanis anya játék közben is hamiként szolgál. Odakúszom hozzá a földön és máris enyém a fincsi tejci, szóval nekem igazán fontos anya, mert például apa sose ad tejcit nekem. Esetleg apát kölcsönadnám, bár ő meg nagyon mókás. Ezen még gondolkodnom kell....
2014. április 5., szombat
Rosszaság
Valami nagyon rosszat csinálhattam, csak fogalmam sincs mit. Igaz néha leszedek egy-két jelet anya gépelőjéről, no meg bemegyek a pancsi szobába, ahonnan mindig kihoznak, és persze mindenre azt mondják, hogy nem, de attól én még jó vagyok, ugye? Mégis két napja folyton bántanak. A nózimat szívják azzal a borzalmasan hangos masinával, legalábbis szerintem ők csinálják, de minimum segítenek a gépnek, mert mindig lefognak. Első nap tönkrement a hangoskodó nózitbántó gép, és apa elszaladt valamiért. Nagy dobozt hozott, és egész jópofa játéknak tűnt. Aztán este kiderült, hogy igaz, hogy én kaptam, de ezzel inkább nem játszanék, mert egy másik olyan hangos kínzó szerkezet. Apa mondta is, hogy elég drága egy zsebkendő, de hát kértem én ezt? Az ő orrukat bezzeg sose bántja a gép. Én hiába üvöltök, semmit sem ér. Nincsen szívük, hogy ezt csinálják. Megpróbálok jó lenni, de fogalmam sincs azt hogy kell. Bár nem mondták, hogy rossz vagyok, de mégis ez lehet az oka a bántásnak. Azért mert cuki vagyok biztosan nem csinálnák ezt. Ráadásul mindig mondják, hogy jól van, és ügyes vagyok. Ügyesen üvöltök, vagy mire gondolnak? És mi van jól? Semmi nincs jól, amíg ezt csinálják. Van ötletetek hogyan tudom leszoktatni őket arról, hogy a gépnek segítsenek? Sokkal jobb lenne, ha a masinát fognák le helyettem. Még annyira pici vagyok, hogy nem tudok ellenállni, és sajnos már nem vagyok annyira pici, hogy elbújjak. Pedig a jó ötletnek tűnik, hiszen ennivalót bárhol találok, más meg nem is fontos. Azt is mondják, hogy értem csinálják, de ezt aztán végképp nem értem. Ti értitek? Tegnap este még a popsimba is benyomtak valamit, borzalmasan rossz volt, és ennek nagyon is hangot adtam, de nem hatotta meg őket. Azt mondták lázam van, és azt csillapítják. Minek csillapítják, az enyém, és én majd szólok, ha nem kell. Hiába gondolkodom, fogalmam sincs mit tehettem, de ennél nem tudok jobb lenni, mert ha semmit nem csinálok, hogyan fedezem fel a világot?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)