Apa a macsó

Ezt a bejegyzést titokban merem csak leírni, hogy apa meg ne lássa. Ugye Ti se szóltok neki? Azért titok, mert róla írok, és ha megtudná, akkor elrontanám a játékát. Tudjátok mi a játéka? Az, hogy játssza a macsót, hogy úgy csinál, mintha nem rajongana értem, hogy anya előtt könyörtelenül hagy engem sírni, és nem játszik velem, de amikor anya nem látja, akkor teljesen más. Ő sokkal viccesebben játszik velem, mint anya. Mindig mondja, hogy hu, amire én hangosan kacagok. Mondjuk kitalálhatna valami újat is, mert mindig várom a poént, ezért fáziskéséssel nevetek, de mikor látom, hogy ennyi telt tőle, akkor kapja a megérdemelt hahotázásom. Meg csikizni is szokott. És fürdésnél is ő játszik velem. De mindent szigorúan csak akkor, ha anya nem látja. Múltkor lebukott, mert anya kíváncsi volt, miért sikongatok hangosan, és titokban megleste apát. Persze, amikor apa ezt észrevette, akkor gyorsan úgy csinált, mintha aludna. De  valójában esze ágába sem jut aludni, amikor én ott vagyok, és nemcsak azért, mert nem hagyom, hanem mert én vagyok a cuki Bobo, akit apa is imád.

Az első karácsonyom

A mai nap kicsit más volt, mint a többi. Legalábbis anyáékon ezt éreztem. Azt mondták Karácsony van. Fogalmam sincs mit jelenthet ez, de valószínüleg azt, hogy hanyagold a gyereked, és csinálj furcsaságokat. Anyáék szerencsére nem hanyagoltak nagyon, de azért voltak érdekes dolgaik. Ilyen például, hogy egy egész fenyőfát hoztak be a lakásba. Eddig ilyent csak az ablakon kinézve láttam. Biztosan észrevették, mennyire tetszik nekem, és ezért behoztak egyet. Mondjuk a kintin madarak is vannak, így remélem hamarosan azt is hoznak be. Vagy azt várják, hogy azok maguktól szálljanak be. Ezt úgy akarják elérni, hogy teljesen feldíszítették. Mondjuk, szerintem nagyon idétlen, hogy egy fán világítás és mindenféle logó dolgok vannak. Ezt persze nem mondtam anyáéknak, bár észrevehették, hogy túlságosan nem hatott meg ez a csicsa. Napközben sokat főztek és sütöttek- ezért nem játszottak velem annyit - ráadásul én semmit sem kaptam az egészből. Este viszont odaadtak nekem egy ajándékot. Azt mondták karácsonykor ajándékot adnak egymásnak az emberek. Babakocsi játékot kaptam, bár nem tudom, hogy minek a babakocsinak játék. Szóval inkább megtartom magamnak ezt a giga méretű csörgőt. Én is csomagoltam nekik, ha már ez a szokás. Amúgy nem tudom miért vannak ennyire oda ezért az egész karácsonyért. Minek főznek, ha úgysem kapok belőle, és játékom is van bőven, így eggyel több vagy kevesebb nem nagyon hat meg.  Főleg mióta gurulok, bármelyik játékomat elérem. No meg persze azt is, ami anyáék szerint nem a játékom, de szerintem minden az enyém, ezért is hozták be nekem a fát....

Gurul a gurul a...

Eljött az én időm. Bár csak 3 hete kezdtem el a hasamról a hátamra fordulni, rájöttem, hogy ez önmagában még kevés, így már hátról is tudok hasra fordulni. Ez azért jó, mert végre bárhova eljuthatok. Ez teljesen mégsem igaz, mert a kanapét nem tudom egyedül odébb lökni, és abba sokszor ütközöm. Anyáékra meg persze nem számíthatok. Az egyetlen dolog amit megtesznek az ügy érdekében, hogy engem tesznek odébb. Erről már korábban írtam, hogy mit gondolok. Nyilván nem véletlenül gurulok el valahova, ők meg mindig visszatesznek a rajthoz. Igaz, ők még a "Ki nevet a végén" társasjátékkal nőttek fel, ahol ha valakivel ütköztek, visszakerült a rajthoz, de nem ártana, ha rájönnének, hogy bár kicsi vagyok, de nem játékbaba. Szóval mostanában ezzel telnek a napjaink, én gurulok, ők pakolnak. Egyébként jó kis móka ez, mert van egy nagy doboz telis-tele játékkal, és így azt veszek ki belőle, amit szeretnék, hiszen oda tudok gurulni. Egyelőre ebbe még nem szólnak bele a nagyok, de nem szeretném elkiabálni, mert a végén még ezt is irányítani akarják majd.

Állandó változás

Van egy örök igazság velünk, aprónéppel kapcsolatban. Ami egyik héten működik, az következő héten  elromolhat. Nálam ilyenek az éjszakák, és ilyenek a séták is.

Az éjszakák kiszámíthatatlanságának az a lényege, hogy anyáéknak eszükbe se jusson elmenni otthonról, miután lefeküdtem. Közeledik Szilveszter és a házassági évfordulójuk is, így muszáj bizonytalanságban tartani őket, vagyis egyik este fölébredni már este 9-kor, máskor aludni éjfélig vagy akár 2-ig, a lényeg, hogy ne tudják mire számíthatnak, így biztosan meggondolják otthon mernek-e hagyni engem valamilyen nagyszülővel. 

A másik ilyen móka a séta, ami vagy jó, vagy nem. Mikor megszülettem, kifejezetten szerettem babakocsiban utazni, és hamar el is aludtam. Aztán volt egy időszak, amikor anya kénytelen volt magára kötni hordozóba, mert amint babakocsiba rakott, azonnal üvöltöttem, és abba se hagytam. Amikor beköszöntött a tél, akkor a hideg kifogott rajtam, és még el se indultunk megint aludtam a jó levegőn. Most pedig újra nem alszom, mert rájöttem, hogy ha üvöltök, azt anya úgyse hajlandó hallgatni, és inkább kivesz. Ma apa is velünk jött, aki nem engedte, hogy anya kivegyen, mondván majd elhallgatok. Nem tudom ezt apa honnan vette, én jobban ismerem anyát, hiszen én laktam benne 9 hónapig és tudom, hogy nem bírja hallgatni, hogy egyszem pici babája sírjon. Mit gondoltok ki nyert? Természetesen én, mert bár most anya is szigorúbb volt, és sokáig hagyta, hogy üvöltsek, de a kitartásom meghozta gyümölcsét, vagyis anya kivett. Aztán pár perc múlva visszarakott, de ez csak arra volt jó, hogy én is pihenhettem, és újult erővel már még hangosabb ordítottam tovább egészen addig, míg ki nem vett újra. Persze apa mondta, hogy anya menjen előre, és akkor nem hallja, hogy ordítok, de úgy tűnik apa nem tudja, hogy én tudok úgy ordítani, hogy anya 2 utcával arrébb is meghallja. És, hogy ez a hol üvöltés- hol nem üvöltés mire jó? Arra, hogy anya igenis mindig vigye magával a hordozót, mert ha épp úgy van kedvem, akkor igenis rajta szeretnék sétálni. 

Rólam elfeledkeztek

Képzeljétek, tegnap anya lelépett. Elment baba-mama tornára, és engem elfelejtett vinni. Nem árulhatom el, hogy sírtam-e vagy sem, mert apának megígértem, hogy ez a mi titkunk marad, anya hadd legyen kétségek között büntiből. Mindenesetre apa azt mondta anyának, hogy nagyon sírtam, de mikor anya hazaért, ennek nyoma sem volt, mert nagyon jól játszottam a nappali közepén. Hogy miért a nappali közepén? Nyilvánvaló, hogy nekem ott a helyem. Nem is tűröm meg, hogy ne ott legyek, ahol az események történnek, vagy nem történnek, csak egyszerűen anyáék vannak. Azért anyáék, mert most apa is otthon van. Biztos ő zavarta meg anyát, és ezért nem vitt magával. Nem tudom anya észrevette-e, de szerencsére hozni se hozott helyettem senkit.  Szerintem legközelebb jobban fog figyelni, hogy ne felejtsen otthon, mert éjjel utána nem hagytam aludni. A végén odavett magához és melegítette a pocimat. Azt hiszem ez a minimum, amit ezek után elvárhatok. Sőt, nemcsak, hogy otthon hagyott, de még a bodimat is úgy adta rám, hogy odacsípte a lábamat. Legalább, amikor torkaszakadtából üvöltöttem, akkor tudta mi a bibi, illetve mitől lesz bibim. Szóval eléggé rossz napja volt anyának, és így az én napomat is teljesen megkeserítette.

Mozogjak, de minek?

Nemrég írtam arról, hogy mekkora sikert aratok azzal, ha megfordulok. Ezt a tudományomat fejlesztettem azóta, mert jobbra és balra is tudok már fordulni hasról. Jó mókának tartom, mert utána a hátamon fekve nyugodtan játszhatok, ráadásul, így, hogy mindkét irányba tudok fordulni nem ütközök bele a rácsoságyba sem...... 

Ennek a bejegyzésnek itt kellene véget érnie, de persze ebben a felnőttes világban ez sem így van. Ugyanis hiába fordulok meg, kapok érte puszit, aztán gyorsan visszafordítanak. Nem tudom mit szólnának, ha ők csinálnának valamit, aztán odamenne egy óriás, és visszatenné őket az eredeti pozíciójukba. Azt hiszik, hogy az ő szórakoztatásukért forgok???? Ennyire azért nem vagyok balek, és már nagyon unom, hogy mindig ők döntik el, hogy hason vagy háton feküdjek-e. Azért fordulok a hátamra, mert úgy jobban tudok játszani, rázni a csörgőimet, sikongatni, és nézelődni is. Majd ha kedvem lesz, akkor visszafordulok hasra, de akkor meg tuti mindig a hátamra fognak fordítani.

Aki él, fizessen

Ma meglepő levelet kaptam. Igazából a szüleim kapták, mint a törvényes képviselőim, de nekem szólt. Nem fogjátok elhinni ki küldte, hát az adóhatóság. Igaz, már pár napja elmúltam féléves, itt volt az ideje, hogy rendes állampolgárként végre kapcsolatot létesítsek velük. Na és mi volt a levélben, hát az adókártyám. Személyi igazolványom még nincsen, de az nem is olyan fontos. A lényeg, hogy félévesen adózhassak, ha kereső tevékenységet folytatnék. Tudom, hogy a mai világban nem lehet elég korán kezdeni, de én maximum kiváló minőségű trágyát tudnék eladni, mint annak előállítója. Még nem végeztem piackutatást, hogy van-e rá kereslet, de lehet, hogy a hatóság lát benne némi üzleti lehetőséget, és ezért nem szeretné megkockáztatni, hogy illegálisan, adómentesen áruljam alig használt pelusaim. Viszont azt hittem - vagy legalábbis reméltem -, hogy a személyazonosságom fontosabb, és előbb lesz személyim, de úgy tűnik, hogy lényegtelen, hogy ki, a lényeg, hogy fizessen. Azért büszke is vagyok, hogy ekkora potenciált lát bennem az állambácsi, hogy máris lehetővé teszi az adózást. Most és itt ígérem meg, hogy amint lesz jövedelmem, becsületesen fogok adózni. Ti meg légyszi szóljatok, ha tudtok valakit, akit érdekelnének a pelusaim, mert nem szeretnék csalódást okozni az adóhatóságnak.

Kanalas szopi

A napokban nagyon sok érdekes, sőt inkább szokatlan dolog történt velem. Kezdjük ott, hogy csütörtökön meglátogatott Bendegúz, aki másfél hónappal idősebb nálam. Nagyon figyeltem miket csinál, mert úgy látom az ő élete izgalmasabb. Ha például lerakják valahova, fogja magát és elmászik. Ülni is tud már,  és hát én is unom már a fekvést, így igyekeztem ellesni a fortélyokat.

Úgy tűnik, viszont nemcsak én tanultam, hanem anya is. Bendegúz ugyanis kanállal szopizott. Anya látta hogyan csinálja ezt, és másnap engem is kanállal szopiztatott. Ő ugyan azt mondta, hogy azért, mert féléves lettem, de nem tudom miből gondolja, hogy félek. Szóval pénteken, én is kipróbálhattam ezt az érdekes evést. Őszinte leszek, a rendes szopi sokkal egyszerűbb. Elég nehéz így enni, folyton kiköpöm, anya meg visszateszi kanállal. A kezemmel is segítek, de ennek anya nem örül, mert evés után át kell öltöztetni. Szopi után sose kell átöltöznöm. Viszont az íze nem volt rossz. Szerencsére ez csak az előétel, és utána kapok cicit is. Ja és hogy mit ettem? Almát, amit valamilyen fehér szakállú bácsi tett a cipőcskémbe. Mondjuk még sose láttam, hogy valaki cipőből evett, tehát a bácsi elronthatta, vagy egyszerűen nem talált tányért, ezért pakolt a cipőbe. Ezzel a bácsival a napokban többször találkoztam. Valamilyen Mikulásnak hívják, és állítólag csokit osztogat a jó gyerekeknek. Én nagyon jó voltam, mégse kaptam csokit, szóval szerintem kamu az egész. Az is lehet, hogy kaptam, csak anyáék elvették, mert azt hiszik, úgyse tudom, hogy biztosan kaptam csokit. Most üzenem anyáéknak, hogy kicsi vagyok, de nem buta.

Majdnem elfelejtettem, hogy végre kezembe akadt valami igazán nekem való nagyfiús olvasmány. Apa esti meséit már eléggé unom, de ebben az újságban nagyon szép nénik vannak.  Anya munkahelyi Mikulás buliján kaparintottam meg. Egy jófej néni adta oda. Anya miért nem ad nekem ilyent? A hóemberes mesét már kívülről tudom, és a néninek szép hosszú haja van, csak ezt valahogy nem tudom úgy meghúzni, mint anyáét.

Enyém - nem enyém

Ahogy növekszem, egyre több dolgot fedezek fel, érek el, és kaparintok meg. Nagyon sok játékom van, zenélnek, csörögnek, sípolnak vagy egyszerűen csak csodás színekben pompáznak. Ezekkel nagyon jól elszórakoztatom magam, de észrevettem, hogy ennél sokkal érdekesebb dolgok is vannak. Azokra viszont mindig azt mondják, hogy az nem Boboé, hanem anyáé, vagy apáé. Ezt nem értem, mi az, hogy nem Boboé???? Például anya fején lévő haj elsődleges funkciója, hogy nagyon jól lehet belekapaszkodni. Bár a stabilitása hagy némi kívánnivalót maga után, mert egyszer csak elereszt és jön velem. De szerencsére nagyon sok van belőle, így sose fogy el. Anya mondjuk aggódik, mert szerinte elfogy. Vajon miért ilyen irigy, hogy sajnálja tőlem? Neki sokkal több marad. 

Nos a másik az a kattintgató masina, amivel anya szinte egész nap engem fotóz. Azt is megpróbáltam már megkaparintani, de sose hagyta. Ha folyton engem néz vele, akkor miért nem nézhetem meg én is? Biztos nagyon jó játék lehet, és ezért nem adja oda nekem. Mondjuk van elég játékom, de a legjobbakat nem adják oda nekem.

Van egy nagyon vicces dolog is, úgy megkóstolnám, de esélyem sincs. Anya orrán van valami üveg - olyan, mintha 4 szeme lenne, de fogalmam sincs milyen ízű, mert mindig kikapják gyorsan a kezemből.

Apropó kezem, az nagyon nagyon izgi. Az egyik kezem meg tudja fogni a másikat, és így együtt játszanak. Szerencsére erre még nem mondták, hogy nem az enyém, de jó lesz eldugnom, nehogy ezt is a  magukénak akarják.

Boldogság

Rájöttem, hogy egy apró dolgot csinálok, és máris körbeugrálnak, és megkeresik az összes puszipontot rajtam. Mondjuk ez utóbbit nem mindig kedvelem, mert csupa nyál leszek, és szerintem azt használják ki, hogy nem tudok elszaladni. Még....., hangsúlyozom, MÉG! De azért be kell vallanom, hogy tetszik is ez a puszipontos játék, mert kiderül a végére, hogy én egy hatalmas puszipont vagyok. Képzeljétek, még a popsim is csupa puszipont. Apa popsija nem az, mert mindig mondja anyának, hogy ő is kér puszit, de anya szerint apának nincs ott puszipontja. Szegény apa.

De visszatérve anyáék örömforrására, legújabban az, hogy hasról hátra fordulok. Csak az zavar, hogy mióta megmutattam nekik, hogy megy ez nekem, azóta állandóan azt várják, hogy forogjak. De mi vagyok én? Cirkuszi mutatványos? Viszont ugyanígy tudnak örülni, ha új hangot adok ki. Pedig nemrég kifejlesztettem egy nagyon rémisztőt - amolyan kis oroszlánosat -, de nem félnek tőlem. Igaz, mondják, hogy ne ijesztgessem őket, de egyáltalán nem úgy néznek ki, mint akik megijednének.

Nem minden újdonságnak örülnek, bár hozzáteszem, én sem. Újabb két fogam bújik éppen ki, ami keservesen fáj nekem, és anya sem tudja, miért kell nekem 6 hónapos koromra 4 fogat növeszteni. Nem értem, mit nem ért ezen. Úgy hallottam jön a hami akkor, és hogy egyek fog nélkül? 4 fog már tuti elég. Alig várom, hogy végre ehessek. Anya minden nap iszik valami nagyon finomat, szóval úgy döntöttem én is azzal kezdek. Anya szerint nem, de úgyis én fogom eldönteni, hogy mit eszem és mit nem. Próbáljon meg anya helyettem nyelni. Hacsak nem fog megint szemen fújni, -mint a keserű szirupnál, azért, hogy nyeljek. Mit mondjak, az elég csúnya dolog, kihasználni a reflexeim.

Esti mese

Kb. 2 hete lefekvés után még apa, vagy néha anya olvas nekem. Láttam ám, hogy kaptam rengeteg szép könyvet, így bizony nagyon izgalmas időszaknak nézek elébe. Legalábbis ezt gondoltam. Lehet, hogy anyáék nem vették észre azt a sok könyvet, de minden áldott este ugyanazt a mesét olvassák a hóember karácsonyáról. hozzá mindig mondják, hogy most valami új dolgot mesélünk neked. Úgy érzem, teljesen bolondnak néznek. Ugyan még nem tudok beszélni, de  szerintem az első szavam az inkább egy első mesém lesz, mert lassan már kívülről fújom az egészet. Azért hagyom őket, mert kíváncsi vagyok ki unja meg előbb (bár én már meguntam), de megnézném, hogy ők ezt meddig bírják. Remélem, hogy nyáron már nem  ezt olvassák, bár karácsonyig is van még egy hónap, és lassan elszakad a cérna. néha pont ezért inkább játszom mással, de apa nagyon élvezi, ha figyelem őt, és nem szeretném megbántani. Biztosan a korral jár, hogy nem tűnik fel neki, hogy ezt már olvasta.

Fotózás

Most egy ideje nem írtam, aminek az az oka, hogy anya nem engedett a géphez. Hétvégén meghívták apa kollégáját, hogy nálunk tesztelje az új fényképezőgépét. Anya mindenféle nyakatekert és idétlen beállításokat nézett ki. Egy ideig tűrtem, aztán viszont igyekeztem a képeket elrontani. Most már tudom, hogy nem volt jó ötlet, mivel anya azóta alig játszik velem, inkább a képeket javítja. Fene se gondolta, hogy fekete hátterű képet is tud készíteni, tisztéra olyan, mintha műteremben készültek volna. Csak akkor azt nem értem, miért nem mentünk el egy műterembe, és akkor ugyanolyan mű fotók lennének, de anya játszhatna velem. Most megígérte, hogy abbahagyja, bár már nincs is mit csinálnia, mert minden villanykapcsoló és lámpa és egyéb  - természetesnek ható- dolog eltűnt a képekről. 

Szerencsére apa is itthon volt a héten, mert beteg. Azt mondja, tőlem kapta meg, de ez nem értem miért baj, mert azt mondták, nem szabad irigynek lennem. Hát én nem is vagyok, kapott anya és apa is bőven bacit. Mondjuk csúnyán megbosszulják, mert naponta többször kegyetlenül lefognak és porszívóznak. A lakást bezzeg nem porszívózzák, pedig az tuti piszkosabb nálam. Remélem hamar vége lesz ennek a szörnyű időszaknak, mert én tényleg nem csináltam semmi rosszat, mégis a legkisebbet bántják.

Ki kicsoda

Lassan kezdek kiigazodni a világban és a körülöttem lévő emberek közt. Szóval, aki legtöbbet van velem, az anya. Ő a kiszolgáló személyzet, ha éhes vagyok mindig ő etet meg, és a pelusom is legtöbbször ő cseréli ki. Nappal mindig ő szórakoztat, de mivel elég sokat látom, így olykor már nagyon uncsi. Most hétvégén például magával szembe ültetett és valamit mondani akart, de mivel se nem voltam éhes, és a pelusom is tiszta volt, nem értettem mi lehetett annyira fontos. Nem tudtam meg, mert sokkal izgalmasabb dolgok voltak a szobában, mint anya feje. 

Általában este találkozom apával. Na hát ő sokkal jobb fej anyánál, mert ő mindig nagyon vicces dolgokat talál ki, és senki se tudja úgy mondani, hogy fülesmaci, mint ő. Nagyon muris ürge, bár ha sírok, egy csöppet sem hatja meg. Ennyiből anya jobb, mert a kiszolgálás része az is, hogy sose hagy sírni. De apa ötlete volt a csúszdázás is, amit anya ki tudja meddig titkolt volna előttem.  Apa már csak azért is jobb fej, mert nem szereti kicserélni a pelusom. Valljuk be, nem túl guszta dolog, és elég undorító, hogy anya ilyeneket csinál. Én biztos, hogy apára akarok majd hasonlítani, ha nagy leszek.

Olykor jön nagypapa, aki sétálni visz. Szerencsére ő is kivesz, ha sírok, szóval úgy tűnik minden csak idomítás kérdése. És van a nagyi is, aki imádja kicserélni a pelusom. Az ilyeneket mi babák csak lúzernek hívjuk. Azért persze mosolygok rá, és nem árulom el neki, mit is gondolok, mert tudom gondban lennék, ha benne hagynának a kakában. De akkor is.....
Van egy másik nagypapám is, ő meg az autósülésben ringat mindig. Néha megpróbálná abbahagyni, de résen vagyok, és nem engedem a pihenőt. Nehogy már lazsáljon. És van a másik nagyim, ő meg vicceket mesél nekem, de annyira nem vicces. Azért csak próbálkozzon, hátha egyszer sikerül neki.

Ezen kívül vannak, akik csak néha jönnek és jópofa dolgokat hoznak nekem.

Egy a lényeg, úgy tűnik tényleg én vagyok a főnök, mert a végén úgyis mindig az van, amit én szeretnék.

Alkoholizmus

Nem gondoltam, hogy ilyen korán erről fogok írni, hiszen még csak holnap leszek 5 hónapos. De jó is volt 5 hónapja, az utolsó igazán jó napom volt, mert ugye én nem készültem megszületni, vagyis nem volt semmi problémám. Most meg tele vagyok gonddal, bajjal. Pár napja sokat tüsszögök, köhögök és folyik az orrom. Illetve nagyon nem folyik, de biztos ami biztos alapon anya napjában többször nekem támad porszívóval. Régen tetszett, de most, hogy állandóan lefogja a kezem, már küzdök erősen ellene.  Ráadásul előtte valami sósat spriccel az orromba, és néha a szemembe. Nem tudom mi rosszat csináltam, hogy így molesztál. Szóval most már van két anyukám, egy molesztálós, és a másik, az igazi, aki utána megvigasztal, és akinél biztonságot találok mindig. Tegnap pedig egy még újabb dolgot talált ki. A számba tett valami borzalmasan keserű szirupot. Olyan képet vágtam, hogy azt látnotok kellett volna, aztán persze üvöltöttem, mert tényleg borzalmas íze volt. Este már csak kicsit reklamáltam, hiszen utána egyből kaptam tejcit, és anya cicijén mindig jól érzem magam. Ma reggel viszont már-már kifejezetten vártam. Anyáék is megkóstolták és ízre olyan, mintha alkohol lenne be, bár állítólag gyógynövény, és a gyerekorvos ajánlotta. Azt hiszem valahol itt kezdődik az alkoholizmus. Először nem ízlik, aztán addig-addig próbálgatja az ember, míg a végén már nem tud nélküle élni. Nyugi, még nem vagyok alkoholista, mert a tej vagy a keserű szirup közül még mindig a tejet választom. Ki tudja, lehet, hogy hamarosan a szirup kerül ki győztesen.

Óraátállítás

Már egy hete, hogy anya valamilyen óraátállításról beszélt. Ennek állítólag az az értelme, hogy egy órával tovább aludhassunk. Ez tényleg jó hír, de én nem tudok tovább aludni, ha már kialudtam magam. Anyáék azért ragaszkodnának ehhez, és próbálnak este mindig időt húzni. Pedig mivel én nem alszom tovább, így este 6-kor már alig várom, hogy ágyba kerüljek.

Szóval képzeljétek el, hogy én mindig reggel 5-kor kelek, és elkezdek kiabálni, hogy anya értesüljön erről. Emiatt ő is fölkel. Egy picit játszom, és fél 6- 6 körül még visszaalszom. Anya ilyenkor nem örül, néz, hogy ő ezért ébredt fel, pedig ő is aludhatna még, ha akarna. Mondjuk egyszer akart, és megpróbált az ágyamba vinni, de ha én egyszer a kanapé szélén akarok aludni, akkor engem ne pakolgassanak.

Aztán még alszom egy nagyot délelőtt, és egy kicsit délután. Este 6-kor meg már igazán, de igazán aludhatnékom van. 

Ilyenkor vagy aludhatok a ringatható autósülésben, vagy a kanapén, de tegnap az ágyamba is betettek, viszont fél 8 körül már jöttek is, hogy fürdés. Szép dolog a legkisebbet bántani, de azt mondták, hogy előző nap is kimaradt. Fél 8-kor kaptam enni (alig akart anya adni fürdés előtt, de az éhen halástól való rettegésemnek hangot adtam), aztán apa fél órán keresztül sétálgatott velem a lakásban. Játszottunk metrósat is például. Ennek lényege az volt, hogy megkapaszkodhattam úgy, mint az állólámpába. Meg megnéztük, hogyan sül a kenyér és minden fényképet végigpásztáztunk. Aztán, amikor azt hittem végre fürdés - hogy utána aludhassak - még jött a masszázs. Nem mondom nem volt rossz. Még apa is beszállt, bár ő inkább tésztának nézett engem úgy gyúrt, de aranyos volt, így nem szóltam neki. Remélem máskor is fog engem masszírozni, mert anya képét néha már unom. Szóval a masszázs után jöhetett a fürdés, és csak olyan 9 körül kerültem ágyba. Éjjel azért ébredtem, de reggel csak 6 után és még akkor is visszaaludtam (anya persze nem, ő épp gépel helyettem.) Meglátjuk mi lesz ma este, mert még mindig nem látom értelmét az óraátállításnak, hiszen reggel hiába alhatok tovább,  ha este nem mehetek aludni, mikor szeretnék.

Anya kedvenc találós kérdése:
Hogyan lehet egy 4,5 hónaposnak elmagyarázni, hogy óraátállás volt?
a, Sehogy
b, Sehogy, mert úgyse érti
c, Akárhogy, mert úgyse érti

A helyes megfejtők között értékes  - alig használt- pelenkát sorsolunk ki. A pelenka tartalmáról én gondoskodom.
  

Super all inclusive

Talán a cím már elárulja miről is lehet szó. Természetesen a legfontosabb dologról, a tejciről, mint az egyetlen, de számomra legtökéletesebb eledelről. Erre majd azért még visszatérek. Szóval az úgy van, hogy rájöttem, hogy nem éri meg nagyon strapálnom magam, mindig elég, ha eszem egy keveset, aztán majd mikor megint éhes leszek kicsit, akkor újra. Ennek főleg éjszaka van szerepe, mert akkor nem szeretek sokáig ébren lenni, és így 5 perc alatt eszem annyit, hogy kb. 2 óráig ne haljak éhen. Az éhenhalástól amúgy is nagyon félek, és néha úgy érzem, hogy közel állok hozzá, ezért olyankor muszáj vagyok kiereszteni a hangom. Másik előnye, hogy anyát is láthatom, bár valahogy az ő mosolya nem tűnik olyan őszintének. Azt sem értem, miért nem szereti, ha megmutatom neki, hogy már milyen erős az állkapcsom és a fogam. Lehet, hogy nem örül igazán a fejlődésemnek, vagy nem szeret eléggé, és nem akar látni engem olyan gyakran? Nem esik ez túl jól nekem be kell vallanom.

Még egy gyanús dolgot felfedeztem, erre utaltam az elején. Anya és apa mindig a szájába vesz valamit. Olyankor engem a kocsiülésbe tesznek, ringatnak, és elvárják, hogy jó legyek. No de nem is értem, hogy gondolják, hogy ők valamit rejtegetnek előlem, én meg szó nélkül tűröm. De ne féltsetek engem, nem is tűröm szó nélkül, és a végén mindig anya ölében kötök ki (néha átkerülök apához). Ennek ellenére nem értem mit ehetnek, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem tejet. Valamit nem árulnak el nekem az fix. Múltkor már megpróbáltam utánajárni, de nem lettem okosabb. Pedig titokban megnéztem mi van az asztalon, amit ők ehetnek, de nem találtam semmit.

Szórakozás

Mostanában sokat kuncogok magamban azon, ahogy anya foglalkozik velem. Rendszeresen tornáztat, és ez nekem nagyon kényelmes, mert semmit sem kell csinálnom. Mondogatja, hogy terpesz-zár, terpesz-zár, föl-le, föl-le, és ehhez hasonló dolgokat. Hol a lábam, hol a kezem mozgatja. Néha persze nem hagyom, így akkor nehezebb neki, de általában megadom magam. Amíg nem nekem kell csinálni, addig nyugodtan játszhat.

A hangom is egyre viccesebb, bár csak szűk körben mutogatom, mert nagyobb társaságban hagyom a nagyokat érvényesülni. Viszont nekem igazán tetszik a saját hangom, és hetente új dolgokat találok ki. Anyáék is nagyon murisnak tartják ezeket. Ők is mindent elkövetnek, hogy engem megnevettessenek. Nagyin vicces hangsúllyal mondják például, hogy fülesmackó, vagy oltást kapsz, vagy fájni fog. Nem tudom mit jelentenek ezek, biztosan muris dolgok, így mindig hangosan kacagok nekik, amire persze ők is kacagnak, és ezzel el is telik a vacsora.  Hogy miért pont vacsora időben zajlik ez a játék? Szóval az úgy volt, hogy mikor elkezdtek enni, engem maguk mellé tettek a földre a kocsis ülésbe. De csak nem gondolhatták komolyan, hogy én ezt hang nélkül tűröm. Mondanom sem kell, hogy mindig én nyertem, és így anya ölében kötöttem ki. Ilyenkor jött elő ez a kacagós játék.

A harmadik dolog, ami mostanában leköt engem az az, hogy valami gyanús dolgot vettem észre magamon. A törzsemből kinőtt két antenna úgy tűnik az enyém. Anya kezecskének hívja, de ez igazából lényegtelen is. A legjobb benne, hogy azt csinálja, amit én szeretnék. a legtöbbször persze szopogatni szeretem. Mondjuk, arra anya ujja is jó, csak ő mindig elveszi, mert fáj, ha ráharapok. Nem értem miért ilyen kényes, az enyém sosem fáj olyankor.

Merénylet

Hétvégén merénylet készült ellenem. Anyáék beöltöztettek engem mackónak, és elvittek egy helyre ahol sok nagy maci volt. Ők el voltak kerítve, nagyobbak voltak nálam és a jelmezük is élethűbb volt. Szerintem azért vittek oda, hogy ott hagyjanak, csak aztán rájöttek, hogy nem sikerült tökéletesre a jelmezem. Annyira nagyon rossz azért nem lehetett az én maskarám sem, mert mindenki mondta, hogy ott is egy kicsi maci. Biztosan azért akartak otthagyni, mert mostanában éjjel két óránként eszem. De hát mi csináljak, ha éhes vagyok? 

A többi macit fakanál segítségével mézzel etették, a kis maciknál ki volt írva, hogy "A bocsokat etetni tilos". Szerintem én is inkább bocsnak voltam öltöztetve - bocs, ha tévedek -, és nem is adtak mézet. Anyára azért számíthattam, mert titokban megetetett, igaz megint az uncsi tejjel, de még mindig jobb, mintha nem kaptam volna semmit. 

Az is lehet, hogy titokban ki akartak cserélni egy másik macira, de rá kellett jönniük, hogy én vagyok a legcukibb. Ezért mindenesetre kár volt odamenniük, mert ezt én előre megmondhattam volna. Csak engem ugye soha nem kérdez senki.

Kényeztetés

Képzeljétek, ma csodás dologban volt részem. Jött egy néni, akit anya nagyon jól utánzott. Először levetkőztettek - imádok pucérkodn - utána pedig masszázst kaptam. Hát ez valami óriási. Remélem anya jól figyelt, és minden nap fogja csinálni. Most még jól viselkedtem, mert nem locsoltam meg, de tuti úgy még jobb móka, így hamarosan kipróbálom. Különben mi a lényege az egész meztelenkedésnek?

Amúgy már szinte egész napos foglalkoztatást kapok, különben reklamálok. Így azért gyorsabban telnek a napok, kevésbé uncsi. Anya persze lassan kifogy az ötletekből, mit csinálhat velem, de néha segítek neki. Tegnap például új hangot adtam ki, és ezt gyakoroltam egész nap, mert nagyon szórakoztató saját magamat hallani. Láthatólag anyának is tetszett, és utánzott. Újabban meg a lábszárán hintáztat engem, ez is csoda jó móka, próbáljátok ki, hátha Titeket is hintáztatna. Meg naponta többször találkozom a legjobb barátommal, nagyon cuki, már hangosan nevet, ha én is nevetek. Nagyon egy húron pendülök vele, mert mindent egyszerre csinálunk. Legalább más barátot nem kell keresnem, mert ennél jobbat tutira nem találok.

Babona

Eddig azt hittem, hogy a babona is valami nagy butaság, amit a felnőttek találtak ki, de tévedtem, mert létezik. Tegnap 13-a volt, és elég vacak napot éltem át. Anyáék megkergültek..... Elvittek egy hatalmas kádba, ahol más babák is voltak, és ott fürdettek. Elég furcsa fürdetés volt, mert nem is használtak fürdető krémet, és ők is bejöttek velem.  Ráadásul a pelusom helyett gumibugyit adtak rám. Ki hallott már olyant, hogy ruhában pancsizni? Először apa, aztán miután nem tetszett a fürdetési módszere - és ennek hangot is adtam -, anya, de ő apát utánozta, így nála is üvöltöttem. Úgy tűnik ellenőriznem kell mit reggeliznek, mert lehet az okozta náluk ezt a tudatmódosulást. Néha jött egy néni, aki azt mondta, hogy Dani merülünk, és a szemembe fújt, majd jól lelocsolt. Először is ki az a Dani? Másodszor meg ez a locsolás nem volt valami kedves. Anyáék biztos azt hitték jó játék, mert este a fürdésnél is ezt csinálták. Azt várták, hogy a szemembe fújás után levegőt veszek és becsukom a szemem. Becsuktam én, aztán gyorsan kinyitottam és üvöltöttem, ahogy bírtam. Szóval elég vacak volt ez az október 13.

Bobo a táltos

Mit is mondhatnék, megtáltosodtam. Kibújt két fogacskám, és már a hasalás sem zavar. Szóval a négy hónapos szülinapomat már táltosként ünnepeltem. Anya nem érti milyen könyvben olvastam, hogy négy hónaposan fogat kell növesztenem, és nem is örül annyira. Zavarja, hogy harapom. Csak akkor minek növesztettem, ha nem is haraphatom? Még a doktornéni is csodálkozott, mert elég ritka a 2 fogú négy hónapos, de hát én egy csoda táltos Bobo vagyok. Már a hasalás sem zavar, igaz a legjobb játékaim elromlottak. Újabban mindig csak hasalva tudom megnézni őket, legalábbis anya ezt mondja. Nem is olyan rossz így. Tegnap például annyira elmélyültem az olvasásban, hogy nem is szóltam anyának, hogy felébredtem. Sőt, mikor bejött hozzám - jógázni mentünk, és fel akart ébreszteni -, akkor sem foglalkoztam vele, mert én már nagy vagyok, és nem értem miért kell engem zavarni, ha dolgom van. Azért láttam, hogy rosszul esett anyának kicsit, hogy nem foglalkoztam vele, így délután már hagytam hadd szórakozzon.

Lehet, hogy azért, mert megtáltosodtam, de ma kaptam oltást, nem is egyet, hanem kettőt. Rájöttem, az én hibám, mert az elsőnél meg se nyikkantam, és ezek meg addig szurkálnak, míg el nem kezd az ember üvölteni. Utána üvöltöttem, mert nem akartam, hogy ezzel szórakozzanak. Egyébként nem értem, hogy mi a jó nekik ebben. Ha százlábú lennék, akkor mindegyik lábam megböknék? És még anya szól rám, hogy fáj, ha megharapom. Megérdemli, mert mindig elvisz megszúratni. A doktornéni is elég sunyi, mert mindig kedvesen rám mosolyog, megdicsér, milyen szépen nőttem, megcsiklandoz egy kerek fém valamivel, én szépen visszamosolygok rá, ő meg cserébe megszúr.

Játékok

Tudjátok, mióta megszülettem sokan jönnek látogatóba. Anyu mindig mondja, hogy ne hozzanak ajándékot, de persze mindig kapok valami játékot. Azt nem értem, hogy anyu miért mondja, hogy ne hozzanak, mert én nagyon örülök az új játékaimnak, és nem anyunak hozzák, hanem nekem. Abban sem vagyok biztos, hogy ezt anya is tudja, mert mindig ő kezd el játszani a dolgokkal. Most is kaptam egy nagyon jó plüss kockát, amibe be kell tenni különböző formájú plüss alakzatokat.  Valamelyik csipog, egy másik zörög, a harmadik csörög, és mindegyik más színű. Amint megkaptam, anya elkezdett játszani vele, aztán apa elvette tőle és ő játszott, és senkit nem érdekelt, hogy én is ott vagyok, és tulajdonképpen én kaptam. Viszont hagyom őket, hadd szórakozzanak. Nagyon ügyesek, mert egyből rájönnek mit hogyan kell csinálni. Biztos nagyon nagy emberek, hogy ennyire okosak. Én sajnos még nem tudom, hogy kell ezeket csinálni.

Ha már a játékokról beszélek, akkor el kell mondanom, hogy anya továbbra sem hagy békén a hasalással. Újabban azt csinálja, hogy a kedvenc zenélő játékomat csak akkor mutatja meg, ha hasalok. Viszont már néha hajlandó vagyok erre, de csak a játék kedvéért egy-egy percig.

Fogas kérdés

Mindjárt négy hónapos leszek és most a fogzásom vagy nem fogzásom foglalkoztatja leginkább anyát. Úgy tűnik, elirigyelte, hogy folyton a szájacskámba nyúlkálok, és ő is állandóan ezt csinálja. Csak nem értem, miért az enyémbe, és miért nem a sajátjába. Tegnap megállapította, hogy éles az ínyem - nagyon remélem, hogy nem a konyhakést szeretné leváltani. Valamivel kenegeti is, de én mindig megpróbálom lenyalni, mielőtt az ínyemhez érne, és így csak harmadjára sikerül neki bekenni. Valamivel hadd szórakozzak már én is. Amúgy nem túl vidám dolog ez a fog növesztés, nagyon tud fájni, és akkor keservesen sírok. Viszont anya legalább kézbe vesz ilyenkor. Azt hiszem, sokáig fogom húzni ezt, mert csak így kerülhetek kézbe. Anya nagyon sajnál, így azt is megengedi, hogy rajta aludjak, csak ezt apának nem árulhatom el. Én tudok titkot tartani, de Ti se mondjátok el neki. Apa szerint anya elkényeztet, de szerintem nekem ez jár. Ők azt csinálnak, amit akarnak, én viszont még pici vagyok, és rájuk vagyok utalva. Ha kézben vagyok, legalább biztosan nem maradok ki a fontos dolgokból. Mostanában éjjel is sokszor szólok anyának. Ő a fogamra fogja, hogy óránként kelek, én meg ráhagyom - a lényeg, hogy olyankor odajön, megetet és babusgat.

Egyébként szeptember 29-én alkar támaszt csináltam. Azóta legalább anya kevésbé nyúz a hason fekvéssel. Többször tesz hasra rövid időre, így legalább nem fáradok el.

Éjjeli foglalkoztatás

Még mindig Bobó vagyok, az az aranyos kisbaba, aki éjjel mindig hagyta anyáékat aludni. Egy, maximum két alkalommal kértem enni, mert a pici pocakomat muszáj mindig teletenni. 

Azt ugye tudjátok, hogy már régóta - 6 hetes korom óta - a saját szobámban alszom egyedül. Aludtatok már egyedül? Elég unalmas, és valljuk be unatkozni nem jó. Hát  én is szerettem volna izgalmasabbá tenni a sötétség hosszú óráit, és könnyen rájöttem, mivel lehet ezt megoldani. Ahányszor csak unatkozom, elkezdek hangoskodni, és anya ilyenkor mindig odajön. Máris van társaságom. Mondjuk, ő nem tűnik olyan lelkesnek, pedig csak ötször hívom éjjel, és mindig hamar elengedem. Lehetne az is, hogy folyamatosan kiabálok, és akkor anya kénytelen lenne egész éjjel engem szórakoztatni. Egyetlen egy dolog van, ami nem tetszik ebben nekem, mégpedig az, hogy anya mindig megetet, holott nem is vagyok éhes. Ti talán ennétek egész éjjel? Mondjuk, egyszer-egyszer volt már olyan, hogy odajött hozzám, bekapcsolta a forgóm, és lelépett. Igazán jó fej vagyok, mert nekem ez is elég. A lényeg, hogy rendszeresen kb. 2 óránként ellenőrizzem, hogy megvan-e még anya, mert ugye sose lehet tudni nem lép-e le egyszer. Csak azt nem értem, hogy ő ennek miért nem örül.

Programok

Azt hinné az ember, hogy egy ilyen kisbabának semmi dolga sincs. Még, hogy semmi dolga, hát éppenséggel lenne, mert szeretnék a szobámban lévő állatkákkal dumcsizni meg mókázni, de egyszerűen erre alig van lehetőségem. Anya minden nap hurcol ide-oda, olyan helyekre, ahol vannak más babák és valószínűleg anyák, mert mindegyik babához tartozik egy rabszolga.

Hétfőn énekelni voltunk. Jó pont anyának, hogy halkan énekelt (szerintem még nem tudja a szöveget), így végre hallottam szép ének hangot is. De, hogy őszinte legyek, annyira nem érdekelt még ez a program. Még jó, hogy volt egy nagy tükör. Képzeljétek megint ott volt az a baba, aki mindig visszamosolyog a fürdőszobában. Jó fej, hogy elkísért. Szerintem neki sem tetszhetett annyira, mert ő is a tükörnél állt, és nem a körben ült a többi babával. Az éneklés után aztán bandáztunk anya barátnőjénél és az ő gyönyörű kislányánál. Én igazán jól viselkedtem, remélem tetszem neki. Mondjuk fura volt, mert ő nem csak ciciből evett. De annyira nem volt oda a másik ételért, folyton ledobta. Az anyukája meg mindig mást hozott neki, hátha azt nem dobja le, de végül mégis cicizett, mert mindent ledobott. (Viszont mókás volt, hogy az anyukája mindig a konyhába ugrált és készítette az ebédet, ezt én is kipróbálom, mert úgy tűnik anya nagyon ráér).

Kedden jógázni mentünk. Anya nagyon megdicsért, mert én voltam a legjobb baba- azt hiszi nem vettem észre, hogy senki más nem volt?  Ez az óra viszont nagyon-nagyon tetszett, anya megmasszírozta a talpacskáimat, a kezecskéimet,  lábaimat, játszott velem kukucsost és hintáztatott. Próbált lecserélni a játékbabára, mert azt mondta nehéz vagyok, de szerintem anyának erősödnie kell, így inkább tovább növök. A relaxáció volt a legjobb, míg anya aludt, addig én is elaludtam egy néni kezében, aki anyának mondta, hogy mit kell csinálnia. Igazából nekem mindegy hol, csak aludhassak.

Szerdán tornázni voltunk. Ez mondjuk főleg anyának volt torna, én csak a kísérő voltam, de cserébe az elején velem is játszott egy kicsit, meg a végén is. Nagyon jól viselkedtem, bár anya nem bánta volna, ha nyűgösködöm, mert addig lazsálhatna, de rám nem lesz panasz.

Csütörtökön  semmi program nem volt, így anya elhurcolt a város másik végébe, hogy ott jól felébresszen, és kéz- és láb lenyomatot csináljon rólam. Nem tudom minek kell ilyenekkel macerálni szegény ártatlan csecsemőket. Este vendégek érkeztek akik elringattak, így nem lehet rájuk panasz.

Pénteken egy nagyon muris bácsinál voltunk, aki kevésbé muris dolgot rakott a fülembe. Persze megint felébresztettek. Egyáltalán nem értem anyát, mert mindig azt szeretné, hogy végre elaludjak, és amikor megteszem, akkor mindig felébreszt és nyúz. De az a fehér köpenyes bácsi, még apánál is viccesebb volt. Megmondta, hogy majd mit kell csinálnom, hogy anya ne unatkozzon. Például majd a kockákat kell kidobálnom, ami nagyon jó ötlet, csak nekem még nincs kockám. Sürgősen be kell szereznem, mert még a bácsi szerint is muris azt dobálni, hát még szerintem- anyáról meg már ne is beszéljünk.
Délután anya munkahelyi rendezvényére lettem cibálva, ahol szó szerint kifüstöltek, mert mindenfélét főztek. Anya persze miből evett? Hát a babgulyásból, mert teljesen elfelejtette, hogy azt én nem szeretem. Utána meg nem értette, miért kell folyton tiszta pelus, és miért ordítok. Talán, ha figyelne a diétás étrendemre- így tényleg elhízom. Egyébként jófej emberkék voltak, elaludtam náluk is. Bár tulajdonképpen kézben bárkinél elalszom. Csak néhányan utána le akarnak tenni, nem is értem, hogy ezt hogy gondolják.

Szombatra anya kifogyott az ötletekből, így "csak" nagyiék jöttek át a nagybácsikámmal. Elég uncsik voltak, így inkább elaludtam.

Vasárnap anya egész délelőtt kengurut próbált nekem vadászni a német aukciós oldalon. Azt hittem ezzel megúszom a kötelező programokat, de amint megvette, már indultunk is. Tudjátok hová? Hát a Vidámparkba. Elég félelmetes játékok voltak, én nem mertem semmire sem felülni, mégis tele lett a pelusom. Amúgy a bátorságom nem tudom, hogy anyától vagy apától örököltem-e, mivel ők is csak a gyerekjátékokra ültek fel. Azt mondták, azért mentünk oda, mert biztosan szemrehányást tennék nekik, hogy már éltem, de el se vittek. Így viszont csak magamat okolhatom, hogy nem ültem fel semmire.

Délutánonként megbosszulom a felhajtásokat, sokat nyavalygok, így anya szinte mindig felvesz és elvisz a barátomhoz a fürdőszobába. Hogy az a baba milyen jó fej, mindig mosolyog, ha meglát. Van, hogy épp sírok, de nem szeretném megbántani őt, így neki mosolygok. Sőt sírás közben mosolygok, anya meg csak néz, hogy ezt hogy csinálom. Majd ha jó lesz, megtanítom neki ennek technikáját. Úgy tűnik anyának sokat kell még tanulnia, mert pl. a tornán is nagyon szenvedett, mikor fel kellett húznia a lábát, pedig mi sem egyszerűbb ennél, még én is tudom. Szerintem azért születtem, hogy anyát megtanítsam sok-sok dologra.

Azért kár, hogy nincsenek még napok a héten, kíváncsi vagyok, anya mikor fogyna ki az ötletekből.

Baba beszéd

Tudom, az én koromban még mindenki őszinte. Valószínűleg ezért kérdezgetik folyton, hogy mit nézek a plafonon vagy épp a földön (tartanak tőle, hogy kiszúrtam a pókhálót), min nevetek, vagy épp mi a problémám. Őszintén szólva azért nem tudunk még beszélni mi babák, mert ha ezt mind megmondanánk, akkor lehet hogy nem lenne, aki pelust cserél, mert a felnőttek sértődékenyek. A minap például apán nevettem nagyokat. Levágta a haját, de kicsit elrontotta, és nagyon murisan néz ki. Mondjuk szerintem sejti, hogy neki szólt a délutáni hö-hö-rengeteg. Persze ez tetszett neki, így most anya attól tart, hogy apa ezentúl mindig így szeretne engem szórakoztatni, és mindig ilyen frizurája lesz. Egyetlen vigasza anyának, hogy lassan jön a sapkaszezon. Addig is köszönjük a családi meghívásokat, de apa sajnos nem ér rá, hö-hö.

Amúgy meg nem értem, minek kérdezgetni, hogy mit nézek stb., hiába válaszolok úgyse értik. Én persze azért mondom, de látom, hogy minek. Anya például egy olyan játékot talált ki, hogy utánozza, amit mondok. Hiába, azt hiszi jól csinálja, de nem olyan a hanglejtése, nem ugyanazt mondja, mint én. Pedig alig kellene néhány hangot utánoznia, de úgy tűnik, én máris ügyesebb vagyok nála.

Nevelhető szülők

A nyaralásból hazatérve ígéretet tettem, hogy ezentúl jobban fárasztom anyáékat, mert eddig túl jó voltam. Mit mondjak, ezt nem is olyan nehéz betartani. Mivel rájöttem, hogy a legjobb a bobókocsiban aludni, így anyának rendszeresen (és a szerinte indokoltnál többször) kell sétáltatnia engem. Most még annyira nem bánja - bár nem is örül neki-, de lesz még tél is. Én nem félek tőle, mert engem nagyon jól be fog bugyolálni, de szegény nem hiszem, hogy télben, fagyban, jégben, hóban akar sétálni.

A másik nevelési eszközöm az autósülés. Imádom, ha ringatnak benne, és ha ezt nem teszik vagy abbahagyják, akkor ennek bizony hangot adok. Nem értem miért olyan nehéz ringatni engem naphosszat. Nincsen semmi dolgunk egész nap, én például nagyon ráérek. Különben is, én vagyok a főnök, vagy nem?

Persze nem mindent értenek meg ilyen könnyen. Állandóan a számba nyomják a cumit, én meg persze kiköpöm, mert az ujjacskám sokkal finomabb. Ők meg újra beteszik- lehet ezt is jó játéknak tartják, de ezzel megint csak magukat szórakoztatják. Nem tudom mit szólnának hozzá, ha én is mindenfélét beletömködnék a szájukba.

Babák mindenhol

Már babákkal is randizgatok. Mindenki nagyon aranyos, de én vagyok a legcukibb, mert csak én tudom mondani, hogy grrrr. Nem is véletlen, hogy csak a saját tükörképemre mosolygok. Igaz nem tudom, hogy az én vagyok, de ott a baba nagyon cuki, és mindig visszamosolyog rám.

Viszont azt utálom, ha más babák sírnak. Biztos nagy bajuk lehet, és ettől úgy megijedek, hogy én is sírok- sírni pedig nem szeretek (bár anya, akkor mindig fölvesz, szóval annyira nem is rossz).

Azonban nem vagyok vigasztalhatatlan. Anya legutóbb porszívóval vigasztalt. Megint a nózimat szívta, és az muris volt ám nagyon. Anya szerint rosszul vagyok automatizálva, mert más babák ilyenkor sírnak.

Otthon- édes otthon

Véget ért a nyaralás, de 2 hét után már nem is bántam. Gondoltam, itt az ideje új szabályokat lefektetni. Mivel a nyaralás alatt az emberek kipihenik magukat, így gyorsan le kell fárasztani a családot. Ez a dolgom, vagy nem? Ennek fényében első éjszaka ötször ébredtem, de ez elég fárasztó nekem is, így lecsökkentem 2-3 ébredésre. Ez is több, mint a nyaralás előtti 1, de kevésbé fáradok el. Anya viszont eléggé.

Kell is a fárasztás, mert anya kengurunak képzeli magát (és engem), és folyton magára tesz ilyen-olyan szerkezetben. Ilyenkor Zsebibobo vagyok. Amíg alszom, egész jó, mert legalább biztosan nem lép le anya, de ébren semmit nem látok. Anya háta vagy mellkasa meg nem túl izgi látvány. Ha fáradt, talán kevésbé akar így hurcolászni. Én igazán igyekszem gyorsan nőni, már majdnem 7 kg vagyok, pedig még csak most lettem 3 hónapos. Fél is anya, hogy ilyen növekedési ütemben 1 év múlva már 30 kg leszek. Na ezt még meglátom. Ha nem mond le erről a zsebre váglak és cipellek módszerről, akkor még inkább belehúzok.

Végre a dédivel is találkoztam. Nagyon viccesnek tűnt- fehér a haja, így végig nevettem rajta.

Jajj úgy élvezem én a strandot

Elérkezett ez a nap is, végre nyaralni megyünk. Nagyon vártam már, mert azt mondták, nyaralni jó.

Nos én ezt egyből cáfolom, mert a reggel azzal kezdődött, hogy mindkét combomat megszúrták, ami délután még inkább fájt, és este lázam is lett. Aki meg a kúpot kitalálta, lennének ötleteim mit kellene vele csinálni... Komolyan nem értem az embereket, mi ebben a jó. Anya azt mondta, nem minden nyaralás kezdődik oltással, de ezek után hogy higgyek neki?

Szerencsére a második napon már nem szúrtak meg és a harmadikon sem, így bíztam benne, hogy már nem is fognak, és végre élvezhetem a nyaralást. Voltunk a Balcsi parton, ez egy nagy víz, ahova én nem mehettem, de anya azt mondta, hogy hideg, így örüljek, hogy nem kell belemennem. Mintha őket valaki kényszerítette volna, hogy bemenjenek. Ugyanis ő és apa képesek voltak bemenni nélkülem. Engem nagyira bíztak, de neki meg hiába magyaráztam, hogy éhes vagyok, esze ágába sem jutott megetetni. Pedig láttam én, hogy van neki is cicije, csak biztos irigy, és nem ad nekem belőle. 

Viszont nagyon jókat lehet aludni a strandon, és egész nap tologatnak a bobókocsiban - bizony nekem bobókocsim van. Ezt tuti otthon is bevezetjük, mert sokkal könnyebb így elaludni, mint az ágyikómban.

Van egy másik móka is- bár úgy tűnik ez anyáéknak nem tetszik annyira. A mózesemet kell himbálniuk. Úgy játszom velük, hogy amíg himbálják, csöndben vagyok, de amint leteszik, elkezdek üvölteni. Nagyon jól működnek, mert egyből ringatnak tovább.

Képzeljétek a pacimat meg lehet fogni. Ott lóg a bobókocsin, és én szépen ütögetem. Nagyon izgi. Anyának is tetszett, hogy ezt csinálom- lehet, hogy ő eddig nem tudta, hogy ilyent is lehet játszani, és most tőlem jól elleste.

Apa is szokott velem játszani, bár néha megijeszt. Múltkor legurított a párnáról, és így hátról hasra kerültem. Kétszer-háromszor még úgy csináltam, mintha vicces lenne- ha már strapálja magát - de abba se akarta hagyni. Nem értem, hogy ezt hogy nem unja meg.

 

Anyával is vannak ám gondok. Mindig eldugja a cicijét, így más megoldást kellett keresnem. Az ujjacskám is nagyon finom, és legalább változatos, mert eldönthetem, hogy az egész öklöm eszem-e meg vagy csak néhány ujjacskámat. Ráadásul nem is fogy el. Anya mindig kéri, hogy kínáljam meg, de azért mindenre én se vagyok hajlandó. Neki sokkal nagyobb ökle van, nem értem miért, az enyémre vágyik.
Egyébként anya is kitalált egy tök jó játékot. A nozimat porszívózza, bár szerintem nem poros. Elég fura szokás, mindenesetre nekem tetszik. Anyának meg az tetszik, hogy nekem tetszik.

Kacarászás és alva evés

Újabb tudományra tettem szert. A forgón lévő állatkák annyira murisak, hogy kacagok rajtuk. Ezen meg anya kacag, így lánc kacagás zajlik. Ezen is kacagnom kell - hö-hö.

Anyának meg új szokása lett, újabban ha este érünk haza valahonnan, akkor megszoptat függetlenül attól, hogy alszom-e vagy sem. Nem is sejtettem, de álmomban is ugyanúgy lehet szopizni. Olyankor azt álmodom, hogy anya velem van, és szépen jóllakom. Aztán kiderül, hogy nem is álmodtam, hanem így volt. Legalább így éjjel nem kell enni kérnem.

Játékhegyek és ünnepek

Egyre több érdekes dolgot fedezek fel. Az ágyam fölött van egy forgó, az nagyon mókás. Szoktam beszélgetni az állatokkal titkos babanyelven. Anya azt hiszi, hogy érti, de nem érti, csak nem szeretném elkeseríteni. Már egyedül is tudok  játszani. a forgóval A fejemmel szoktam bekapcsolni. Anya azt hiszi véletlenül, pedig nem, csak nem merem elárulni neki. Éjjel néha olyan uncsi egyedül, ezért kapcsolom be a zenét. Így legalább anyáék is zenére alhatnak a szomszéd szobában.

Hintázni is szoktam- igazán nekem való, hogy ringatják a popsimat.

Bulizni is járok már- hiába 8 hetesen, már nem ülhetek folyton otthon. Voltam eljegyzési partin és házassági évfordulón is. Mindkettőn nagyon jól lehet pihenni. Igazából nincs annál jobb, mint mikor szórakoztatnak addig, míg el nem alszom. Majd szólok anyának és apának, hogy ezentúl csak így alszom el. Ha vendégek jönnek, akkor például csak kézben vagyok hajlandó elaludni. Nem is értem, hozzám jönnek, aztán engem simán  elpaterolnak a szobámba - ezt hogy gondolják? Ha buli van, ott a helyem, mert én már nagyfiú vagyok.

Mikor áll föl?

Képzeljétek, újra meglátogatott az a fura kislány, akiről azt mondják, hogy az unokatesóm. Szerintem valami képzésen vagy bátorságpróbán vehetett részt, mert már nem félt, amikor sírtam, és attól sem tartott, hogy megharapom (remélem nem árulták el neki, hogy még mindig nincs fogam).

Állt az ágyamnál és kérdezte, hogy mikor állok föl. Reménykedtem, hogy azt nem várja meg, mert attól tartok, még nem sikerülne fölállnom. Amúgy furcsa szórakozása van, mert amikor ettem, akkor meglocsolta vízzel a bodymat - azt mondta, az a fürdőruhám. Szólok anyának, hogy én továbbra sem szeretnék ruhában fürdeni, és ne hallgasson az unokámra vagy testvéremre vagy nem is tudom kicsoda az a kicsi lány.

Később játszótérre mentünk, ahol libikókázni hívott a lányka. Anya mondta, hogy még nem tudok.  Miért gondolja ezt, még sose próbáltam, és lehet, hogy tudok. Engem persze meg sem kérdeztek, hogy mennék-e libikókázni. Persze nem tudom, mi az, de ha talán elmondták volna, akkor megtudtam volna (hiszen okos nagyfiú vagyok már), és akkor eldönthettem volna, hogy szeretnék-e libikókázni vagy sem.

Azok a nyavalyás korlátok

Hiába, az ember nagyon korán találkozik azokkal a nyavalyás korlátokkal. Én is "börtönben" alszom , és mindig ütközöm. Akármerre kúszok alvás közben, egyszer csak koppanok. Úgy tűnik, nem lehet elég korán felkészülni az életre. Minden irányt kipróbáltam, beleértve a fejjel lefele alvást is, de sehol sincs kijárat. Bele kell törődnöm, hogy engem bezártak.

Újabb kilakoltatás

Még csak 6 hetes vagyok, de újra kilakoltattak. Eddig az éjszakáimat anyáék szobájában töltöttem, és csak nappal aludtam a szobámban. Úgy gondolták, már elég nagy vagyok, így kitettek a szobájukból. Szerencsére ez anyát viselte csak meg - nekem nem hiányzott a társaságuk, mert éjjelente nem túl szórakoztatóak. Anya viszont folyton jött és figyelt engem. Megszokta, hogy mellette vagyok, ott csuklom, cuppogok és egyéb hangokat adok, most meg a hirtelen jött csöndben nem tudott aludni. Sejtettem én, hogy csak érdekből altattak maguk mellett, hogy a zenei aláfestésemre tudjanak pihizni.

Amúgy nem mindig vagyok oda ezért az egyedül alvásért. Nappal nem győzöm figyelni, hogy ott vannak-e még. Ha nem figyelek oda, képesek kimenni a szobámból, de szerencsére sokszor résen vagyok, és meggyőző hangerővel visszatessékelem őket. Úgy tűnik nevelhetőek.

Baba-papa torna

Az én apukám egy zseni. Halottam már baba-mama tornáról, de őszintén szólva mi abban a jó nekem? Ellenben apa kitalálta a baba-papa tornát - ez ám a móka. Szépen befektet a mózeskosaramba, és azt emelgeti. Ezzel erősödik,  én meg igazán élvezem a ringatást. A gond csak az, hogy mostanában nem edzett, és hamar feladta, pedig én gondoskodnék a fokozatos súlynövekedésről, rám igazán nem lehet panasz.

Már csak azért sem lehet panasz, mert már 5-6 órát alszom éjszaka egyhuzamban. Július 14-én meg adtam anyának egy mosolyt. Nagyon örült neki és várta a következőt, de azért nem fogom elkényeztetni, úgyhogy várhatja.

Védő néni pedig azt mondta anyának, hogy fektessen hasra, mert úgy fogok erősödni. Ez nem túl jó pozíció, mert nem látok semmit. Pár percig reklamáltam, aztán gondoltam, adok én nektek gyakorlást. Inkább elaludtam, mert majd én eldöntöm, hogy mikor és hogyan erősödök. Egyéb ötlet esetleg? Amúgy köszi, nagyon jókat lehet hason aludni, kár hogy ezt eddig senki nem találta ki.

Lassan belerázodok a kinti életbe

Nemcsak azért ez a címe ennek a bejegyzésnek, mert mindenki rázza a csörgőt nekem, mint a bolond, hanem mert egyre inkább kezdek élni. Visszatérve a csörgő rázásra - elég idegesítő. Nem tudják, hogy egy újszülöttnek minden új, és nem kell strapálni magukat- se engem- mindenféle idióta játékkal? Énekkel meg végképp nem. Anyának tényleg jó hangja van, csak elég rossz hallgatni, és azt várja, hogy mosolyogjak, amikor dalol. Nos azt várhatja. Talán, ha abbahagyja, akkor kaphat mosolyt.

Már azt hiszem sejtem milyen lehet a sáskajárás- nálunk is az van. Folyamatosan jönnek hozzám. Mindenki rám kíváncsi, de ezen nem csodálkozom, mert én igazán cuki vagyok. És egész jó fejek, mert hoznak ajándékot is, és szórakoztatnak. Főleg az a jó fej, aki nem úgy beszél velem, mint egy dedóssal, és nem rázogat semmiféle csörgőt. Volt egy fura látogatom is- állítólag az unokatestvérem, bár ezt nem értem, mert nekem nincsen semmiféle unokám és tesóról se tudok. Ő 3,5 éves és nagyon megijesztettem. Azt mondta, fél, hogy megharapom. Remélem nem árulták el neki, hogy nincsen fogam, mert jó ám rettegésben tartani a világot. 

Apával is ki szoktam ám szúrni, mert mindig akkor kezdek el üvölteni, amikor hazajön. Ő ezért nagyon sajnálja anyát, nem érti  hogyan bír velem. De anyával azért nem szúrok ki ennyire, hagyom néha pihenni, sőt 4 hetesen már kimenőt is kapott. Csajos estét tartott. Remélem később én is tarthatok csajos estéket.

A legjobbat még nem is meséltem, anyáék vettek nekem koszmó elleni sampont, igaz nem is volt koszmós a hajam. Elég hatásos volt, bár szerintem inkább haj elleni sampon lehetett, mert egyből kopasz lettem tőle.

Elszalad a világ?

Lassan 1 hónapos leszek, és képzeljétek, kiderült, hogy csomó érdekes dolog van. Eddig csak magammal voltam elfoglalva, de június 30-án észrevettem, hogy csupa színes dolog vesz körül. Egyelőre a pelenkázómon lévő matricákat nézegetem- nagyon szép virágok. Amúgy is kertész leszek, és emiatt minden éjjel jól meglocsolom anyát. Egyébként némileg bizalmatlan vagyok, így amikor észrevettem ezeket a színes dolgokat, nagyon figyeltem arra, hogy el ne aludjak. Ki tudja mi marad ebből másnapra. Aztán mégis feladtam és elaludtam, mert még pici vagyok, és nem tudtam tovább küzdeni a szemem lecsukódása ellen. Amúgy immár 6 órát is alszom egyben anya nagy örömére, mert így ő is tud pihenni. Csak azért vagyok vele ilyen jó fej, mert úgy tűnik totál szerelmes belém, és egy kicsit kedveskedek én is.

A nem hétköznapi hétköznapok

Születésem második hetétől apa már dolgozott, így kettesben töltöttük napjainkat anyával. Igaz apa korán ment és így korán jött, de mégis anya volt az én egyetlen mentsváram minden problémámra.

Bár egész jól elvagyok egyedül is, így hagyok anyának időt legalább zuhanyozni. De azért nem kerek minden, mert az a fránya pocakom fájdogál, és az elég utálatos. Olyankor én is utálatosan sírós vagyok,  persze ilyenkor is imádnak, és még inkább babusgatnak, hátha az segít. Sajnos nem segít, de legalább nem egyedül szenvedek. Szegény anya, lassan mindent kiiktat az étrendjéből, mondván nem lehet tudni mitől fáj az én hasam. Bezzeg az ő hasa nem fáj, pedig nem én eszek össze-vissza.

Apa is öregszik, és én voltam a legcsinibb a " Boldog szülinapot Apa" feliratú bodymban. Megérdemli a gratulációt, mert egész jó fej az öreg, szokott tornáztatni, bár nem tudom miért hiszi azt, hogy meg szeretném enni a lábam, de nem akarok szólni neki, meg ne bántódjon.

3. hetemen már kicsit uncsinak tartom, hogy még melegebb van, mint anya pocakjában, és nem lehet letekerni a hőt. Néha meg fázom-  követhetetlen ez a hőingadozás. Nem értem miért nem lehet fixen 37 fok. Úgy tűnik csak anya képes erre a trükkre, de hát eddig is tudtam, hogy anya nagyon ügyes. Mondjuk nem mindenben, mert például éjszaka mindig eltéved. Hiába fekszem mellette, ha felébredek enni, akkor ő még lelép. Állítólag mosdóba megy, de ezt nem értem, mert én sose megyek, és mégse probléma ez nekem (szóval szerintem csak eltéved, és nem tudja hol keressen engem, mert olyan pici vagyok). A nemtetszésemnek hangot is adok. Amúgy sem szeretem a csendes éjszakákat, így mindig cuppogok, ha pedig megunom, akkor hangosan csipogva csuklom, nehogy olyan jól aludjanak anyáék. Ez a bosszúm azért, mert nem mindig lehet a kedvenc párnámon aludni, mert anya szerint nem "illik" a "tányérkámon" szunyókálni. De azért néha szoktam, és az olyan jóóóó. Amúgy meg felháborító, hogy hiába szopizom a kezem, nem jön abból tej, pedig az mindig kéznél van, és nem kéne anyára várnom.

Az első napok otthon

Vasárnap hazamentünk anyával. Az első kocsikázásom jól sikerült- bár semmire nem emlékszem, mert még mindig jó fiú voltam és aludtam. Otthon amint felébredtem, követeltem a hamit, és persze egyből megjelöltem a helyem, ugyanis rögtön szembepisiltem magamat az első pelenkázáskor. Úgy hallottam, a kutyák is így csinálják, hát én se vagyok rosszabb egy kutyánál. Mindezek után folytattam az alvást- apa persze elhitte, hogy minden ilyen egyszerű, és nem értette anya miért pakol ki rögtön, és miért nem ér rá később. Este aztán megértette, mert akkor már nem volt kedvem olyan jónak lenni, és nem akkor és nem úgy aludtam, ahogy a nagyok elképzelték. Amúgy apa leginkább a fülemmel volt elfoglalva- nehezen hitte el, hogy pont azt kaptam anyától. Anyával megbeszéltük, hogy kiközösítjük apát, mert csak irigykedik a mi szép fülünkre.

Az első teljes napomon otthon meglátogatott a védő néni és megmutatta anyáéknak, hogyan kell engem fürdetni. Hát mit mondjak, se nekik se nekem nem tetszett ez a móka, nem értem, akkor minek erőltetni.  

Apa nem is nézett oda, mert nem tetszett neki a köldökcsonkom- elég finnyás egy pasas, de azért jópofa, mert például megtanított engem csuklani, és így együtt csuklottunk.

Éjszakánként elég jó voltam, mert 3-4 óránként ébredtem, és akkor gyorsan teleraktam a pocim és már folytattam is a szunyókálást. Néha anyán aludtam el, ami nagyon jó volt. Csak egy dologban lehetett rám panasz-úgy tűnik eltévesztettem, mert egy milliomos családot kellett volna keresnem, hiszen rengetegszer bekakiltam és volt, hogy 5 percenként kellett tiszta pelus. No de mindenki megértheti, hogy tiszta pelusba sokkal jobb kakilni, mint használtba- az túl uncsi lenne, mert nem tudnám anyát eleget foglalkoztatni. 

Amúgy is folyton figyelnem kell anyáékra, ha nem veszem észre, képesek letenni, épp ezért egy fantasztikus alvó technikát fejlesztettem ki. Az egyik szememet nyitva tartom és a másikkal alszom közben, így egyből észreveszem, ha le akarnak tenni. Ezt azt hiszem szabadalmaztatom.

Nos, állítólag van kezem, de erről én nem tudok. Szóval azzal a két valamivel jókat szoktam kalimpálni, csak anya rám szólt, hogy vele gyűlik meg a baja annak, aki engem bánt és pofozgat. Nem tudom ki lehet az, de azt én is jól megverem.

Megszülettem

Sziasztok,

Boborján vagyok és 2013 06.06-án megszülettem. No hát persze ez nem volt ilyen egyszerű, mivel már rég lejárt a mandátumom odabent, de  tudtam én, hogy sose lesz olyan jó dolgom, mint anya hasában, így eszem ágába sem volt kibújni. De aztán nem menekülhettem, mert anya azt mondta, hogy nem szeretne 18 éves koromig cipelni. Ezt nehezményeztem, de  nem tehettem semmit, mert bejöttek értem, és így a túlerő győzött. Hiába kapaszkodtam meg a doktor bácsi műszerébe, mert így csak örültek, hogy jó a fogóreflexem. Persze azonnal nemtetszésemet fejeztem ki, de aztán megbékéltem, mikor megláttam anyát. Mit is mondhatnék, sokkal jobban néz ki kívülről, mint belülről. Apával is találkoztam- vicces, mert máris több hajam van, mint neki.

Miután megszülettem jó nagyot aludtam. Anyával csak 15 percig találkoztam a szülinapomon, de másnap már egész nap Ő vigyázott rám.

Na persze azért ez neki is fura volt, időnként elfelejtette, hogy tisztába kell tenni engem, de annyi dolga volt. Máris mindenki rám volt kíváncsi, ami nem is csoda, hiszen én egy született cuki Bobo vagyok. Szóval anya nem nagyon ért rá velem foglalkozni, de én ezt nem bántam, mert nagyokat aludtam. Álmomban és ébren is szinte folyton cuppogtam. Anya félt, hogy biztos éhes vagyok, de megnyugtatták, hogy ez csak a szopóreflex. Úgy tűnik csak nálam volt ilyen, mert a szobában én voltam az egyedüli cuppogós baba.

Anya első nap alaposan megvizsgált, és kiderült, hogy teljesen apára hasonlítok kivéve a fülemet, mert az anyáé. Ez azért vicces, mert anyának muris füle van, mivel  nem kunkorodik a teteje. Apa ezt már régen kiszúrta, és alaposan megvizsgálta anya családtagjainak füleit, hogy vajon kitől örökölhette ezt. Milyen jó lesz  majd a feleségemnek, ha ő is kiszúrja, akkor már tudni fogjuk, hogy anyától a különleges fülecske. Egyébként így első napjaimban sokkal jobban hasonlítottam egy manóra, mint egy emberre, szóval anya Manófejűnek nevezett el. Ez még egy ideig így is maradt, de valljuk be, sokkal jobb Manónak lenni.

A kórházban a szobában én voltam persze a legjobb, bár az első éjszaka nem így indult. A többiek már ébredtek enni, amikor én még mindig el se aludtam, szóval lemaradtam egy körrel, de aztán én aludtam a leginkább. Azért viselkedtem jól, hogy biztosan hazavigyenek. Már-már stréber is voltam, mert a "zenélő kocsin"- az újszülötteket fürdetéshez egy nagy zsúrkocsin gyűjtik össze, ahol fakkokban vannak a babák, és általában sírnak- is aludtam, miközben mindenki ordított. Mikor visszavittek fürdés után, anya nem volt a helyén, de ez nem zavart túlzottan- nagyon jól elnézelődtem. Anya már meg akarta kérdezni, hogy biztosan jól vagyok-e, mert gyanúsan jól viselkedtem szerinte. De hát én egy ilyen angyal vagyok.