Esti mese

Kb. 2 hete lefekvés után még apa, vagy néha anya olvas nekem. Láttam ám, hogy kaptam rengeteg szép könyvet, így bizony nagyon izgalmas időszaknak nézek elébe. Legalábbis ezt gondoltam. Lehet, hogy anyáék nem vették észre azt a sok könyvet, de minden áldott este ugyanazt a mesét olvassák a hóember karácsonyáról. hozzá mindig mondják, hogy most valami új dolgot mesélünk neked. Úgy érzem, teljesen bolondnak néznek. Ugyan még nem tudok beszélni, de  szerintem az első szavam az inkább egy első mesém lesz, mert lassan már kívülről fújom az egészet. Azért hagyom őket, mert kíváncsi vagyok ki unja meg előbb (bár én már meguntam), de megnézném, hogy ők ezt meddig bírják. Remélem, hogy nyáron már nem  ezt olvassák, bár karácsonyig is van még egy hónap, és lassan elszakad a cérna. néha pont ezért inkább játszom mással, de apa nagyon élvezi, ha figyelem őt, és nem szeretném megbántani. Biztosan a korral jár, hogy nem tűnik fel neki, hogy ezt már olvasta.

Fotózás

Most egy ideje nem írtam, aminek az az oka, hogy anya nem engedett a géphez. Hétvégén meghívták apa kollégáját, hogy nálunk tesztelje az új fényképezőgépét. Anya mindenféle nyakatekert és idétlen beállításokat nézett ki. Egy ideig tűrtem, aztán viszont igyekeztem a képeket elrontani. Most már tudom, hogy nem volt jó ötlet, mivel anya azóta alig játszik velem, inkább a képeket javítja. Fene se gondolta, hogy fekete hátterű képet is tud készíteni, tisztéra olyan, mintha műteremben készültek volna. Csak akkor azt nem értem, miért nem mentünk el egy műterembe, és akkor ugyanolyan mű fotók lennének, de anya játszhatna velem. Most megígérte, hogy abbahagyja, bár már nincs is mit csinálnia, mert minden villanykapcsoló és lámpa és egyéb  - természetesnek ható- dolog eltűnt a képekről. 

Szerencsére apa is itthon volt a héten, mert beteg. Azt mondja, tőlem kapta meg, de ez nem értem miért baj, mert azt mondták, nem szabad irigynek lennem. Hát én nem is vagyok, kapott anya és apa is bőven bacit. Mondjuk csúnyán megbosszulják, mert naponta többször kegyetlenül lefognak és porszívóznak. A lakást bezzeg nem porszívózzák, pedig az tuti piszkosabb nálam. Remélem hamar vége lesz ennek a szörnyű időszaknak, mert én tényleg nem csináltam semmi rosszat, mégis a legkisebbet bántják.

Ki kicsoda

Lassan kezdek kiigazodni a világban és a körülöttem lévő emberek közt. Szóval, aki legtöbbet van velem, az anya. Ő a kiszolgáló személyzet, ha éhes vagyok mindig ő etet meg, és a pelusom is legtöbbször ő cseréli ki. Nappal mindig ő szórakoztat, de mivel elég sokat látom, így olykor már nagyon uncsi. Most hétvégén például magával szembe ültetett és valamit mondani akart, de mivel se nem voltam éhes, és a pelusom is tiszta volt, nem értettem mi lehetett annyira fontos. Nem tudtam meg, mert sokkal izgalmasabb dolgok voltak a szobában, mint anya feje. 

Általában este találkozom apával. Na hát ő sokkal jobb fej anyánál, mert ő mindig nagyon vicces dolgokat talál ki, és senki se tudja úgy mondani, hogy fülesmaci, mint ő. Nagyon muris ürge, bár ha sírok, egy csöppet sem hatja meg. Ennyiből anya jobb, mert a kiszolgálás része az is, hogy sose hagy sírni. De apa ötlete volt a csúszdázás is, amit anya ki tudja meddig titkolt volna előttem.  Apa már csak azért is jobb fej, mert nem szereti kicserélni a pelusom. Valljuk be, nem túl guszta dolog, és elég undorító, hogy anya ilyeneket csinál. Én biztos, hogy apára akarok majd hasonlítani, ha nagy leszek.

Olykor jön nagypapa, aki sétálni visz. Szerencsére ő is kivesz, ha sírok, szóval úgy tűnik minden csak idomítás kérdése. És van a nagyi is, aki imádja kicserélni a pelusom. Az ilyeneket mi babák csak lúzernek hívjuk. Azért persze mosolygok rá, és nem árulom el neki, mit is gondolok, mert tudom gondban lennék, ha benne hagynának a kakában. De akkor is.....
Van egy másik nagypapám is, ő meg az autósülésben ringat mindig. Néha megpróbálná abbahagyni, de résen vagyok, és nem engedem a pihenőt. Nehogy már lazsáljon. És van a másik nagyim, ő meg vicceket mesél nekem, de annyira nem vicces. Azért csak próbálkozzon, hátha egyszer sikerül neki.

Ezen kívül vannak, akik csak néha jönnek és jópofa dolgokat hoznak nekem.

Egy a lényeg, úgy tűnik tényleg én vagyok a főnök, mert a végén úgyis mindig az van, amit én szeretnék.

Alkoholizmus

Nem gondoltam, hogy ilyen korán erről fogok írni, hiszen még csak holnap leszek 5 hónapos. De jó is volt 5 hónapja, az utolsó igazán jó napom volt, mert ugye én nem készültem megszületni, vagyis nem volt semmi problémám. Most meg tele vagyok gonddal, bajjal. Pár napja sokat tüsszögök, köhögök és folyik az orrom. Illetve nagyon nem folyik, de biztos ami biztos alapon anya napjában többször nekem támad porszívóval. Régen tetszett, de most, hogy állandóan lefogja a kezem, már küzdök erősen ellene.  Ráadásul előtte valami sósat spriccel az orromba, és néha a szemembe. Nem tudom mi rosszat csináltam, hogy így molesztál. Szóval most már van két anyukám, egy molesztálós, és a másik, az igazi, aki utána megvigasztal, és akinél biztonságot találok mindig. Tegnap pedig egy még újabb dolgot talált ki. A számba tett valami borzalmasan keserű szirupot. Olyan képet vágtam, hogy azt látnotok kellett volna, aztán persze üvöltöttem, mert tényleg borzalmas íze volt. Este már csak kicsit reklamáltam, hiszen utána egyből kaptam tejcit, és anya cicijén mindig jól érzem magam. Ma reggel viszont már-már kifejezetten vártam. Anyáék is megkóstolták és ízre olyan, mintha alkohol lenne be, bár állítólag gyógynövény, és a gyerekorvos ajánlotta. Azt hiszem valahol itt kezdődik az alkoholizmus. Először nem ízlik, aztán addig-addig próbálgatja az ember, míg a végén már nem tud nélküle élni. Nyugi, még nem vagyok alkoholista, mert a tej vagy a keserű szirup közül még mindig a tejet választom. Ki tudja, lehet, hogy hamarosan a szirup kerül ki győztesen.

Óraátállítás

Már egy hete, hogy anya valamilyen óraátállításról beszélt. Ennek állítólag az az értelme, hogy egy órával tovább aludhassunk. Ez tényleg jó hír, de én nem tudok tovább aludni, ha már kialudtam magam. Anyáék azért ragaszkodnának ehhez, és próbálnak este mindig időt húzni. Pedig mivel én nem alszom tovább, így este 6-kor már alig várom, hogy ágyba kerüljek.

Szóval képzeljétek el, hogy én mindig reggel 5-kor kelek, és elkezdek kiabálni, hogy anya értesüljön erről. Emiatt ő is fölkel. Egy picit játszom, és fél 6- 6 körül még visszaalszom. Anya ilyenkor nem örül, néz, hogy ő ezért ébredt fel, pedig ő is aludhatna még, ha akarna. Mondjuk egyszer akart, és megpróbált az ágyamba vinni, de ha én egyszer a kanapé szélén akarok aludni, akkor engem ne pakolgassanak.

Aztán még alszom egy nagyot délelőtt, és egy kicsit délután. Este 6-kor meg már igazán, de igazán aludhatnékom van. 

Ilyenkor vagy aludhatok a ringatható autósülésben, vagy a kanapén, de tegnap az ágyamba is betettek, viszont fél 8 körül már jöttek is, hogy fürdés. Szép dolog a legkisebbet bántani, de azt mondták, hogy előző nap is kimaradt. Fél 8-kor kaptam enni (alig akart anya adni fürdés előtt, de az éhen halástól való rettegésemnek hangot adtam), aztán apa fél órán keresztül sétálgatott velem a lakásban. Játszottunk metrósat is például. Ennek lényege az volt, hogy megkapaszkodhattam úgy, mint az állólámpába. Meg megnéztük, hogyan sül a kenyér és minden fényképet végigpásztáztunk. Aztán, amikor azt hittem végre fürdés - hogy utána aludhassak - még jött a masszázs. Nem mondom nem volt rossz. Még apa is beszállt, bár ő inkább tésztának nézett engem úgy gyúrt, de aranyos volt, így nem szóltam neki. Remélem máskor is fog engem masszírozni, mert anya képét néha már unom. Szóval a masszázs után jöhetett a fürdés, és csak olyan 9 körül kerültem ágyba. Éjjel azért ébredtem, de reggel csak 6 után és még akkor is visszaaludtam (anya persze nem, ő épp gépel helyettem.) Meglátjuk mi lesz ma este, mert még mindig nem látom értelmét az óraátállításnak, hiszen reggel hiába alhatok tovább,  ha este nem mehetek aludni, mikor szeretnék.

Anya kedvenc találós kérdése:
Hogyan lehet egy 4,5 hónaposnak elmagyarázni, hogy óraátállás volt?
a, Sehogy
b, Sehogy, mert úgyse érti
c, Akárhogy, mert úgyse érti

A helyes megfejtők között értékes  - alig használt- pelenkát sorsolunk ki. A pelenka tartalmáról én gondoskodom.
  

Super all inclusive

Talán a cím már elárulja miről is lehet szó. Természetesen a legfontosabb dologról, a tejciről, mint az egyetlen, de számomra legtökéletesebb eledelről. Erre majd azért még visszatérek. Szóval az úgy van, hogy rájöttem, hogy nem éri meg nagyon strapálnom magam, mindig elég, ha eszem egy keveset, aztán majd mikor megint éhes leszek kicsit, akkor újra. Ennek főleg éjszaka van szerepe, mert akkor nem szeretek sokáig ébren lenni, és így 5 perc alatt eszem annyit, hogy kb. 2 óráig ne haljak éhen. Az éhenhalástól amúgy is nagyon félek, és néha úgy érzem, hogy közel állok hozzá, ezért olyankor muszáj vagyok kiereszteni a hangom. Másik előnye, hogy anyát is láthatom, bár valahogy az ő mosolya nem tűnik olyan őszintének. Azt sem értem, miért nem szereti, ha megmutatom neki, hogy már milyen erős az állkapcsom és a fogam. Lehet, hogy nem örül igazán a fejlődésemnek, vagy nem szeret eléggé, és nem akar látni engem olyan gyakran? Nem esik ez túl jól nekem be kell vallanom.

Még egy gyanús dolgot felfedeztem, erre utaltam az elején. Anya és apa mindig a szájába vesz valamit. Olyankor engem a kocsiülésbe tesznek, ringatnak, és elvárják, hogy jó legyek. No de nem is értem, hogy gondolják, hogy ők valamit rejtegetnek előlem, én meg szó nélkül tűröm. De ne féltsetek engem, nem is tűröm szó nélkül, és a végén mindig anya ölében kötök ki (néha átkerülök apához). Ennek ellenére nem értem mit ehetnek, mert nagyon úgy tűnik, hogy nem tejet. Valamit nem árulnak el nekem az fix. Múltkor már megpróbáltam utánajárni, de nem lettem okosabb. Pedig titokban megnéztem mi van az asztalon, amit ők ehetnek, de nem találtam semmit.