Szépség

Anya megint izgalmas programot talált ki. Szépségboltban voltunk. Valami olyan hely, ahol szépséget vesznek. Képzeljétek először velem kezdték, amit nem értettem, mert hát én gyönyörű vagyok. Elterelték a figyelmem, és levágták a hajam, mert mindenki kislánynak nézett. Legalább már tudom mi az a kisfiú és mi a kislány. Én ezek szerint kislány voltam és most kisfiú lettem. Nem tudom miért nem volt jó anyának a kislány, de nekem mindegy, majd lehet, hogy lehetek még kislány. Mindenesetre most még gyönyörűbb vagyok, de ezt biztosan mindenki tudja. Aztán anya jött, belőle is kisfiú lett, mert neki is a fején lévő szőrt vágták le. Most akkor a családban mindenki kisfiú, mert apának mindig is rövid volt a fején lévő szőr, biztosan ő nem szeret egyáltalán kislány lenni. Utána volt még valami, amit aztán nagyon nem értek. Anya engedte egy néninek, hogy az arcát bántsa, pedig láttam anyán, hogy ez fáj neki. Bezzeg, ha én karmolom vagy harapom nekem sosem engedi meg, szóval nem tudom, hogy a nénit miért szereti jobban, hogy neki még azt is szabad, amit nekem nem. Azért anyának szurkoltam, de segítettem a néninek is, mert megmutattam, hogy kell megcsavarni anya noziját. Az is lehet persze, hogy fél tőle és azért, így úgy tűnik nekem is félelmetesebbnek kell lennem...

Az a baj....

Sziasztok, tudjátok mivel vagyok újabban elfoglalva? Ácsorgok, és nagyon jó móka, mert így sokkal több mindent látok. Persze anyáéknak semmi sem jó, apa például a kádban folyton le akar ültetni, pedig én kádban is gyakorolni szeretnék, de fél, hogy elcsúszom és beverem a buksim. A buksim mindenhol beverem, és nem hiszem, hogy az nekik fáj. Kezdek rájönni, hogy nekik semmi sem jó. Amíg nem álltam az volt a baj, most, hogy gyakorlom az állást, az a baj. Mászni persze nem mászok, és az is baj, de mindegy, mert ha meg majd mászok az lesz a baj. De ezért közben dicsérnek, hogy ügyes vagyok, no de ezt eddig is tudtam. Anyának az meg külön tetszik, amikor a lábainál térdepelek, mondta is apának, hogy ő is csinálja ezt, de apa erre nem hajlandó. Pedig, én nagyon szeretem, mert ha még reklamálok is hozzá, akkor anya fölvesz. Apa biztosan nem szeretné, hogy anya fölvegye, pedig lehet ő is kapna tejcit, ha elég hangosan követelné. Na és persze még mi a baj, hát az, hogy nem azzal játszom, amit ők kitaláltak. Nem igaz, hogy még a játszásomba is bele akarnak szólni. Ha nekem az az érdekes, hogy csörgőzők, akkor csörgőzők és nem érdekel, hogy hogyan kell bedobni a kis kockát, meg nem tudom milyen formát a lyukon. Ha az szerintük annyira érdekes, akkor játszanak vele ők. Bezzeg, ami engem érdekel, az tilos. Van egy szekrény a hamizóban, csupa színes flakon, és anya még a közelébe sem enged, pedig szívesen megkóstolnám őket.

A mosogató dobozba is csak akkor mászhatok be, ha üres, de akkor mit tudok pakolni? Teljesen lekorlátoznak engem, és közben azt várják, hogy fejlődjek. Az is baj, ahogyan jelzem, ha jól laktam. Ledobom a tányérom és poharam, és ilyenkor mindig mondják, hogy ilyent nem szabad. Értem én, de akkor hogyan szóljak, hogy köszi elég volt? Egyébként ez a dobálósdi szórakozásnak sem rossz, szerintem ők is örülnek neki, mert így legalább ők sem unatkoznak. Nem nagy ügy, a lényeg, hogy bármi, ami a kezembe akad ledobom, és máris visszaadják, ami azért jó, mert így újra ledobhatom. Szerintem az a baj, hogy ez eddig nem jutott eszembe...

Egy éves

Egy éves lettem, és ez azt jelenti, hogy ehetek tortát. Legalábbis eddig úgy tűnik. Remélem ezentúl gyakran leszek egy éves. Először nyaralásban voltam az, és kaptam egy egész tortaszeletet. Anya persze kattingatott, mert szerinte nagyon muris, ahogy szétkenve betömöm a tortát. A szétkenés tényleg nagyon  jó, kár hogy a falat nem érem el. Szóval nagyon ízlett az első tortám, amit valaki - nem anyáék - vett nekem. Amikor befejeztem a hamizást anyáék is megkóstolták, és egyszerre nevettek és sírtak. Azt mondták alkohol íze van, és ezt nem kellett volna megennem, mert nekem nem való, és ők nem is ették meg, mert nekik nagyon alkoholos volt. Még szerencse, hogy nekem nincs bajom az alkohollal, és végülis én lettem egy éves nem más. Anya azért aggódott, de nem értem miért. Amúgy apa szerint nem igazi alkohol volt, csak az íze volt olyan. Nekem mindegy, remélem máskor is kapok ilyent. Aztán újra egy éves lettem, de akkor csak fánkot kaptam, mert anya azt mondta, nem akar mindig tortát adni. De ha nem kapok tortát, akkor hogy vagyok egy éves? Torta helyett valami játékot kaptam, de csak anya tud vele játszani. Nem baj, mert úgysem érek rá ilyenekre, mert most épp az ácsorgást gyakorlom állandóan. Aztán megint egy éves lettem és ez volt a legjobb, mert eljöttek nagyiék is, és én egy egész tortát kaptam és ajándékot is. Az egész tortával csak az volt a gond, hogy nem tudtam megfogni, így persze üvöltöttem, hogy adjanak már valami megfogható darabot, és azt végre ehettem. Gondolom megint azt akarták, hogy szétkenjem, de én a pocakomba menet szeretem csak szétkenni, meg amikor végeztem, akkor jól ledobni, én igazán megbecsülöm a hamit. Anyáék valami hideget ettek helyette, abból én csak nagyon picit kaptam, de nem baj, mert ott volt az egész torta. Vicces volt, mert a kertben voltunk, és lett ott egy fürdőkádam, csak ez sokkal jobb, mint a pancsiszobás, mert ebből ki tudok mászni egyedül is. A pancsiszobában még azt sem engedik, hogy felálljak. Alig  várom már, hogy újra egy éves legyek.

 

Szőrmók

El sem tudjátok képzelni mekkora szőrmókot láttam. Mozgott is, és jött felém és hozott egy labdát nekem. Én nagyon megijedtem és sikitottam így anya szerencsére elmenekült velem. Mondta, hogy Maci kutya nem bánt és csak játszani akar, és kettőnk közül én vagyok a harapós nem ő. Hát nem tudom, de tényleg nagyon félelmetes. Szerencsére egy üvegajtó állta az útját, így nem tudott odajönni hozzám. Anya azt mondta, hogy szomorúak a szemei, mert nem barátkozom vele. Honnan tudja, hogy nem azért szomorú, mert nem kóstolhat meg engem? Azért messziről figyelgettem, és láttam, hogy nagybácsiék még enni is adnak neki. Ez kicsit megnyugtatott, lehet nem éhes, és nem akar engem mégsem megenni. Labdázni azért inkább nem szeretnék. Képzeljétek Dorka is nagyon bátor, tudjátok az unoka valakim. Ő simán játszik is vele, és tényleg nem bántja őt sem a szőrmók. Egyik nap jött velünk kirándulni, és akkor a nagynénim lovagoltatott rajta, nem is volt olyan félelmetes. Csak el akart szaladni, még jó, hogy engem fogtak, mert nem akartam volna vele menni. Később még puszit is adott állítólag, de az nem puszi volt, mert  a kezecskémet nyalta meg- biztos nem ízlett neki, ezért nem harapta le, azért jobb, ha óvatos maradok. Na jó most már azért a barátom lett, mert egyszer megvédett minket. Itt nem olyanok a séták, mint otthon, mert mindig látunk valami mozgó lényt. Ja, hogy hol, hát a nyaralásban. Sétálunk az erdőben, és vannak furcsa nagy foltos állatok- azt mondják, hogy múúú. Bár én inkább csillingelésr hallok, mert a nyakukban van a csengő. Ezt nem értem miért, kit kell nekik beengedni, és ha már valaki azt csillingeli, akkor már amúgy is látják, hogy ott van, de ez biztos megint valami felnőtt trükk.

Szóval Maci kutya onnan tudom, hogy a barátom, mert egyik nap hárrman jöttek felénk a csillingelősök, én anya hátán voltam, és Maci kutya úgy megugatta őket, hogy visszafordultak. De aztán Maci kutya is elszaladt, mert azt mondják róla, hogy amikor a bátorságot osztogatták, akkor félt beállni a sorba. Ezt én nem értem, mert sokkal nagyobb fogai vannak, mint nekem vagy anyának. Szóval ezután már szívesen lovagoltam rajta. Vannak itt más állatkák is, például meleg takaról is akik beeeee-t mondanak. Nagyon vicces, ilyeneket még sose láttam, és megkérem anyát, hogy az én takaróm is mondjon beeee-t, mert így sokkal érdekesebb. Voltak pacik is, de azon nem lovagoltam, mert anya szerint nekem Maci kutya az ideális paci méret. Hogy nekik mekkora fejük van...

Amikor nem erdőben vagyunk, akkor nagy fürdőkádak vannak, ahol úszkálnak valamik. Tegnap meg akartam fogni a hápit, de nem volt túl barátságos, mert mindig elszaladt. Volt valami hosszú nyakú is és képzeljétek ő se bobokocsizik, hanem hátán utaztatja a kisboboját. Szóval nagyon-nagyon izgalmasak itt a szőrmókok, és ezentúl csak ilyen helyen szeretnék sétálni, meg remélem anya megengedi, hogy az alvós macim helyett mozgó szőrmókom legyen.