Nagytesó

Emlékeztek még a kicsi lányra, aki félt tőlem, hogy megharapom, pedig még nem is volt fogam? Tudjátok az unoka izém. Na most vele vagyok a nagy pancsizónál. Anyáék valami balcsinak hívják, pedig nem balcsi, hanem pancsi. Mindegy most a kislányról szeretnék írni. Ő is itt van, és már nem is fél. Vagyis mégis, mert azt mondják, hogy négy és fél. Viszont úgy tűnik már nem tőlem fél. Nagyon jó fej, jókat tudok vele játszani. Úgy látom sok a közös bennünk. Neki is mindig megmondják, hogy mit csináljon, csak ő már azt tudja mondani, hogy nem. Ezt érdemes eltanulnom tőle. Azt is látom, hogy ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor a sírás neki is mindig beválik, ez menni fog nekem is. A hintán is sokkal jobban lök, mint anya, sokkal rázósabb, nagyon vicces.Labdázni is szeretek vele, meg azt is szeretem, hogy mindent odaad nekem, amit anya nem. Ma például kavicsokat adott meg lenyalhattam a buborékfújós játékot. Sajnos amikor anya meglátta gyorsan elvett mindent, de a kislány legalább megpróbálta. Mi kicsik tartsunk össze.  Anya mondta is, hogy nekem nagytesó kellett volna, mert nagyon bírom a strapát. Én nem tudom mi az, de anya tudja mi kell nekem, így  biztosan meglep majd egy olyan nagytesóval. Bár azt is mondta, hogy erről már lekéstem, de hát én még olyan pici vagyok, hogy nem késhettem le semmiről, és azért van anya, hogy mindent elintézzen nekem.  No és a lényeg az unoka izémmel, hogy felnéz rám, mert bármivel kezdek el játszani, mindig rájön, hogy az a legjobb játék, és akkor elveszi tőlem. Ezt nem bánom egyáltalán, mert én annyira jó fej vagyok, hogy rögtön találok mást magamnak. Igaz azt is elveszi tőlem, de hát ilyen a sztárok élete, mindig utánozzák őket. Ebből is látszik, hogy én mekkora sztár vagyok... 

Sütés

Sziasztok,
Megint sok a furcsaság körülöttem. Mostanában folyton nagyon melegem van, főleg séta közben. Anya azt mondja, hogy a napcsoka süt. Anya is szokott sütni, csak akkor nekem nincs melegem, mert csak az lesz forró, amit süt. Utána azt mindig meg is esszük. Lehet, hogy a napocska engem akar megsütni? Ugye azt anya nem fogja hagyni? Bár mikor kimegyünk mindig jól beolajoz, pont úgy, ahogy a husit szokta sütés előtt. Elképzelhető, hogy anya megkérte a napcsokát, hogy süssön meg engem, mert az ő sütőgépében nem férek el? Nem-nem, ugye ez nem lehet? Bár mindig mondja, hogy megeszi a combimat, fincsi babahusi. De nekem kell a combim, ne hagyjátok, hogy megegyenek. Ki fog nektek mesélni? Valaki mentsen meg!
Volt amikor úgy éreztem, hogy ha kint voltunk, akkor a fagyasztóba akartak eltenni, de szerencsére a lakásban mindig fölengedtem, még mielőtt megfagytam volna. Akkor még biztosan nem akartak megenni, de most megijedtem. Anyáról nem tudom elhinni ezt, ugye csak nem jól értem a dolgot, mert kicsi vagyok.

Most nem csak sütés van odakint, hanem pancsi is. Az is nagyon érdekes, mert fentről jön, és ruhában vagyunk. Anya ilyenkor engem letakar valami nejlonnal,  így én csak látom, ahogy az utca pancsizik. Anya is szokott ilyenkor pancsizni ruhában. Ez azért fura, mert otthon mindig ruha nélkül vizezik. Ezt onnan tudom, hogy mindig figyelem. Apa szerint nem kellene, hogy olyankor is anyával legyek, de apa ezt nem tudja jól, mert nekem mindig anyával kell lennem. Anya is örül nekem, mert így legalább lát, azt mondja. Olyan szép vagyok, hogy muszáj mindig látnia....

Családi nap

Apa nagyon jó programot talált ki hétvégére: családi napot. Nem igazán értettem, mert nálunk majdnem mindig családi nap van amikor együtt a család. Persze mondjuk nagyiék is a család, és az ritkábban van, hogy ők is velünk vannak. Most viszont nagyon sokan voltunk, úgy tűnik apának nagy a családja. Nagyiékat hiába kerestem, ők nem voltak sehol. Viszont anyáékon kívül szinte senkit nem ismertem, csak egy-két embert láttam apa dolgozójában. Lehet félreértettem valamit és mégsem családi nap volt? Vagy apa a családjával dolgozik? Mindegy, igazából nem is olyan fontos, mert én nagyon jól éreztem magam. Mindenkin hangosan nevettem, ami persze tetszett nekik. Nem értették min kacagok, de ez egyszerű: rajtuk.  Azt hiszem a cukisági versenyt én nyertem, mert még a főnöknek is én lettem a kedvence. Mondjuk én azt hittem, hogy apa főnöke anya. Anya főnöke meg én vagyok. Remélem apa örül, hogy ilyen jól viselkedtem, mert bár én tényleg mindig cuki vagyok, de most még annál is cukibb voltam. Anyáékat még játszani is engedtem. Például anya úgy ugrált egy asztal körül valami kicsi palacsintasütő-szerűséggel, hogy én a hátán voltam. Egy pici golyót ütögettek. Elég uncsi volt, így akkor inkább töltő üzemmódba helyeztem magam. Aztán meg eltűnt anya és apa is, de nem baj, mert így jó sokan ugráltak körülöttem, amit én ugye nagyon szeretek. Még fémdobozos valamit is kaptam, amit anya soha nem ad. Ha otthon is ez lenne, tuti semmi panasz nem lenne rám. Bár szerintem így sincs, mert aki cuki, az mindig cuki. Anya szerint csak a szerénységem nagyobb a cukiságomnál, de én nem tudom mi az a szerénység. Mindegy, akkor én vagyok a legszerényebb és legcukibb Bobo a világon.